Bajnok lett a Vasas.

Tizennyolc év, tizenkét elvesztett döntő után.

A párharc negyedik mérkőzése előtt az volt a fő kérdés, hogy ismét két csapatot látunk-e (mint a finálé első derbijén, még a múlt szombaton), vagy csak egyet, mint a második (kedd, Vasas) és a harmadik (péntek, Honvéd), egyformán egyoldalú találkozón. Nos, kettőt láttunk, amiért külön köszönet részint Varga Dánielnek, az angyalföldiek őserejű, pengés lövőjének, na meg Molnár Tamásnak, a címet 2001 óta - eddig - folyamatosan birtokló Honvéd ezúttal igen mozgékony, s nemkülönben eredményes centerének. Az előbbi négy, az utóbbi három gólig jutott, ami - figyelembe véve a tét nyomán túláradó feszültséget - sportemberi nagyságot jelez, minimum.

A három győztes meccsig tartó döntőben 2:1-re vezető, s a nyaki porckorongsérv-sérüléséből a végül is "történelmivé" lett napra felépülő Steinmetz Ádámot soraiban tudó Vasas Faragóékra, Csapóékra emlékeztető góllal nyitott (Varga leheletfinom ejtésébe Kovács Róbert pöckölt bele pazar mozdulattal), a folytatásban azonban sokáig a nyolc olimpiai aranyérmest felvonultató vendégeknél volt az előny. A zaklatottsága dacára kétségkívül élvezetes ütközetet félpályáról rásózott, fineszesen pattintott lövések mellett furcsa kapushibák, ezek nyomán különös leventególok tarkították, s a nagyon hasonlók összecsapásának hajrájáig ember meg nem mondhatta, mi lesz a vége (az első negyed végén 2:2, a második nyolc percet követően 5:5, a harmadik játékrész után 8:8 állt az eredményjelzőn). Két perc húsz másodperccel az utolsó dudaszó előtt aztán megint Varga Dániel keze lendült valahol a 17-es villamos megállójában, Gergely kapus pedig szépen elnézte a vízen gellert kapó löketet (10:9); majd még néhány, feljegyezni való nélkül megtett hossz következett ide-oda, és nem volt tovább. Illetve dehogynem. Párás szemű suhancok, családapák..., a többit tudják. A szezonban az Euroligától is szomorú búcsút vevő honvédosok már a parton vigasztalták egymást, amikor Markovits László klubelnök szintén beleborult a habokba, s bár a mutatvány normális esetben magyarázatra szorulna, ezúttal akadt magától értetődő indok bőven.

Hogy mást ne mondjunk, a Vasas legutóbbi bajnoki diadalának idején a mostani aranyérmesek többsége az óvodában játszott bújj, bújj, zöld ágat...

Ezúttal nem ki-, hanem beborultak