Bár mindig sok volt a szóbeszéd, valójában sosem kerültek a nyilvánosság elé ezek a történetek. Az utóbbi két hónap fejleményei azonban azt jelezték, megvan az első vakmerő nyugati cég - a francia Danone -, amely kiborítja a szennyest, mi több, perelni készül.

Ha valaki Kínába utazik, általában egyetlen nap is elég ahhoz, hogy megismerkedjen az ország egyik legismertebb márkájával, a Wahahával. Számos terméket gyártanak ez alatt a név alatt, de amit mindenhol látunk, sőt a kezünkbe veszünk, majd a szánkba, az az ásványvíz. Vannak a Wahahánál jobb ízű vizek is, de valószínűleg ők kereskednek a legjobban: ez a termék gyakorlatilag mindenhol kapható. A vállalatot, amely termeli és forgalmazza, még a nyolcvanas években hozta létre Zong Qinghou, az utóbbi időkben bőven termő kínai üzleti őstehetségek egyike. 1987-ben tricikliről kezdett vizet, üdítőket és ízesített jeget árulni, vagyis gyakorlatilag a semmiből épített - egy évtized alatt - gigantikus vállalatbirodalmat. Megteremtette a Wahaha nevet, amely állítólag kínaiul sem hangzik kevésbé komikusan, mint magyarul: a jelentése többé-kevésbé nevető baba vagy nevető kislány. 1996-ban már annyira ment a nevetés, hogy a saját bizniszébe 51 százalék erejéig beugrasztotta a Danone-t és egy hongkongi befektetési bankot, megtartva a menedzsmentjogokat.

Hogy feszültségek vannak a társak között, az az idén áprilisban kezdett világossá válni, amikor Zong az interneten közzétett közleményben keményen bírálta a francia céget, mondván, át akarják venni az ellenőrzést a vállalat felett, s különben is, a közöttük lévő szerződések tisztességtelenek. Még el sem gondolkodhatott rajta a publikum, hogy akkor miért írta alá azokat Zong, amikor a franciák borítottak: a kínai tulajdonos felesége és lánya a vegyes vállalattól függetlenül gyárt és ad el Wahaha termékeket, körülbelül ugyanannyit, mint maga a Wahaha. Ez lenne, ugye, a tükör vállalat.

Ha jobban megnézzük, akkor azért nem ennyire egyszerű a helyzet. 2003-tól a Danone több esetben is hozzájárult, hogy Zong kisebbségi tulajdonosként részt vegyen olyan vállalatokban, amelyek Wahaha termékeket gyártanak és forgalmaznak. Az első látásra furcsa egyezségnek az volt a magyarázata, hogy Kínában számos helyen könnyebben sikerült terjeszkedni, ha Zong volt a befektető, s nem a vegyes vállalat. Azt nehéz lenne megítélni, hogy ezzel a Danone-t csőbe húzták-e, mindenesetre a franciákat nagyon megdöbbentette, amikor világossá vált számukra, hogy a cégen kívüli birodalom milyen méreteket öltött. Ugyanakkor a Danone megvásárolta a Robust nevű kínai céget, amely a Wahaha versenytársa, ez viszont Zongot készítette ki teljesen. Elszabadultak az indulatok. Zong lemondott a cég elnöki posztjáról, és perel. A Danone is perel. A franciák tükör vállalatról beszélnek, Zong a fejlődés akadályozásával vádolja őket. Hangzhouban a vállalat dolgozói és a nagykereskedők utcai tüntetést szerveztek a Danone ellen, miközben a kínai milliárdos azt állítja, hogy a franciák át akarják venni az egész céget, s el akarják rabolni tőle a Wahaha márkát.

Zong Qinghou biztos érzékkel játssza ki a nacionalista kártyát is: a Wahaha Kínáé. (Arra már nem is figyel, hogy következő megjegyzésében magabiztosan közli: a kínai márkavédelmi hivatal egy korábbi döntése értelmében a márka nem kerülhet külföldi kézbe. Vagyis fölösleges küzdeni a kínai Wahaháért.) A franciák a perekre várnak, s majd azok kimenetele szerint járnak el, miközben Zong bocsánatkérést követel a további partnerség fejében - tehát már töri a fejét a kiúton.

Wahaha-gyártósor Kínában