- Nemzetünk, a harmadik magyar köztársaság távolságtartó tisztelettel tekint a forradalom miniszterelnökére, és küszködik azzal, hogy igazi, értő szeretettel befogadja őt - mondta a kormányfő a Kisfogház Emlékhelyen tartott megemlékezésen. Úgy fogalmazott: érteni véli, hogy a forradalmat és annak vezetőjét sokfajta érzés és vita veheti körül, mert az ő élete is tele van kacskaringókkal, akár hibákkal, rossz kompromisszumokkal és tévedésekkel is. Csakhogy Nagy Imre szembefordult saját korábbi életével és "a nemzetét választotta".

- Nem szerepet játszik, hanem megéli saját személyes drámaként, hogy az, amiben hitt évtizedeken át, nemcsak hazugság, hanem talán még mocsok is volt - mondta, majd hozzátette: Nagy Imre nem menekült el a felismerés elől, hanem az élére állt valaminek, amiről talán ő sem tudta, hogy mi az. - Nem kertelek, kommunista volt, de államférfi lett, hazájának hőse - jelentette ki Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök beszédében külön köszöntötte a ma még élő egykori halálraítélteket: Mécs Imrét, Fónay Jenőt és távol lévő Wittner Máriát. - Azért jöttünk, hogy megértsük a csodát és még jobban értsük a gyalázatot... A csodát, hogy hogyan történik meg a nemzettel, hogy nemcsak hogy nem felejti el a szabadság ízét, hanem harcol érte és a bukás után nem kér bocsánatot. Ha forradalom el is bukott, a tisztesség, a becsület és a hűség nem bukott el, nem árulták el" - jelentette ki a kormányfő.

Síremlékek között a 301-es parcellában