A "legeredetibb" előadás minden bizonnyal Valerij Muszatov egykori szovjet nagyköveté volt, Előadásában Kádárt úgy láttatta, mint aki - külső tényezők miatt - nem tudta ugyan bevezetni idehaza a többpártrendszert és a kapitalizmust, ám mindent megtett azért, hogy legyen egy erős, pártbéli belső ellenzéke, s hogy segítse a piacgazdaság kiszélesedését. Hozzátéve: nagyon tehetséges embereket gyűjtött mindehhez maga köré, s inkább szociáldemokrata vezető volt, semmint bolsevik. Muszatov leszögezte: a Nagy Imre-Kádár János-Rákosi Mátyás "háromszögből" még mindig Kádár tette a legtöbbet Magyarországért. Az egyébként igen vegyes pártszimpátiájú hallgatóság többször is felhördült Muszatov szavai hallatán.

Gerő András történész is eredeti volt, de persze egészen más értelemben. A Kádár-éra agyoninterpretált politikai aspektusai helyett ő ugyanis a tárgyalt korszak társadalomtörténetére fokuszált. Gerő szerint a 60-as, 70-es, 80-as években lezajlott "kispolgárosodási folyamat" abszolút példátlan a magyar történelemben. A dolog szépséghibája viszont, hogy mindez nem termelési/tulajdonosi, hanem fogyasztói típusú kispolgárosodás volt. Ám ezzel együtt akkor legalább sokan úgy érezhették: ötről a hatra lehet jutni az életben. Ezért hát a nosztalgia, de nem Kádár, hanem egy élhetőbb világ iránt. Gerő szerint egyébként a frizsider-kommunizmus kényelmének emléknyomai miatt féltünk manapság is annyira minden szociális vívmányt, és a polgárosodás hangsúlyozottan fogyasztói jellege miatt hiányzik a tulajdonosi gondolkodás iránti fogékonyság a társadalomból. Bár Gerő ezt nem tette explicitté, nyilvánvaló volt, hogy az aktuális reformsokkra adott össznépi reakció mélylélektanát próbálta feltárni.

Kornis Mihály író ennél is tovább ment. Szerinte a '89 utáni magyar politika minden betegségét a kádári örökség okozza. A képmutató és korrupt közéletet ugyanúgy, mint ama tényt, hogy ez az ország képtelen autonóm embereket tömegével felmutatni. Ehelyett marad a fusizás és a cinkosság kultúrája, az antiszolidaritás ethosza, sőt - Kornis szerint - még a hétköznapi agressziónkat, illetve ingerlékenységünket is Kádárnak "köszönhetjük". Kornis szerint a jelenleg egymással szemben álló két nagy politikai erő valójában a kádári elit kétféle variációja csupán, amelyek mindmáig kádárista eszközökkel próbálják megszerezni a hatalmat.

Schmidt Mária főszervező, a Terror Háza igazgatója nyitó- és záróbeszédében is arról beszélt, hogy túlzott leegyszerűsítés volna Kádár János személyét feketeként vagy fehérként láttatni, mert a kép ennél jóval árnyaltabb. Szerinte, ha szintézisre nem is, de kompromisszumra mindenképpen törekedni kell a kádári évtizedek megítélésében.