Impozáns adat! Kétmillió forint bizony nem kis pénz. Csakhogy! Tegyük föl, hogy az illető nem ennyire kitartó, és közben kétszer is cserélt gépet, ami elég reális feltételezés, hiszen még a huszonöt-huszonnyolc év is szép hosszú időtartam. Ha újat vásárolt, akkor feltehetőleg már automatát vett. Ilyen mosógépet, megint csak mai áron, mintegy hatvan-százezer forintért kínálnak. Persze a legutolsó modell összehasonlíthatatlanul többet tud, mint akár csak két évtizednél öregebb elődje. De akkor is, le kell vonjuk a cserekészülékek árát, mintegy 120-200 ezer forintot a megtakarításból. Ötvenhat év alatt havonta körülbelül 270-300 forinttal többet költött matuzsálemünk gazdája, ami - bár már lényegesen kevésbé mellbevágó érték, mint a kétmillió - még mindig figyelemre méltó összeg, nem is szólva arról, mennyivel kényelmesebb a mosás az újabb berendezésekkel. De ne feledjük, ez a többlet mai áron számolva érvényes, tehát mondjuk húsz-huszonöt évvel ezelőtt legfeljebb 5-10 forint lehetett a pluszkiadás havonta. Hanem mégiscsak nagyon fontos, hogy éljünk a technikai haladás előnyeivel, és ne ragaszkodjunk őskövület berendezéseinkhez, már csak azért is, mivel a fenyegetően előttünk meredező energiaválság leküzdése érdekében rendkívül lényeges az okos gazdálkodás, az ésszerű megtakarítás. A mai A és B energiaosztályú villamos és elektronikus háztartási gépek például jelentős mértékben hozzájárulnak a helyes gazdálkodáshoz, hiszen 20-50 százalékkal is kevesebb a fogyasztásuk, mint rosszabb besorolású társaiké. Érdemes ezt szem előtt tartanunk a vásárláskor, de azért semmiképpen se feledkezzünk meg arról, hogy mindig rendszerben, teljes folyamatokban kell gondolkodnunk, különben félrevezető eredményeket kapunk.

Nézzük meg először is, hogy az új készülék, mondjuk egy mosógép vagy hűtőszekrény miből készül. Kell hozzá elsősorban acél, ami bizony erősen energiafaló technológiákkal áll elő, az ércek kibányászásától kezdve a kohászaton, a lemezhengerlésen át az egyes alkatrészek öntéséig meg a hegesztésig. Amellett általában nem esik szó arról, hogy nem kevésbé energiaigényes a régi, kidobásra ítélt eszköz eltávolítása és lebontása is. Rendben, a fém- (elsősorban az acél) elemeket be lehet olvasztani, újra lehet hasznosítani, bár a kohóhoz való elszállításuk is energiába kerül. Viszont seregnyi környezetterhelő alkatrészük is van (például jelentős mennyiségben műanyagok meg elektronikus egységek), amelyek megfelelő kezeléséről, a környezetet nem károsító végleges elhelyezéséről bizony gondoskodni kell. Kétségtelen, hogy az energiatakarékosság érdekében jóval kevesebb anyagot használnak fel, ami nagyon jó dolog, viszont az alapvető egységek (például mosógépnél a motor, a dob) és az egész gép élettartama ezáltal jelentősen megrövidül. Egy mai elektromos háztartási berendezést vagy elektronikus készüléket általában legfeljebb 15 évre terveznek, ennyi idő eltelte után, de meglehet, hogy még előbb, tönkremegy. Ám többnyire nincs is szükség a tizenöt éves fizikai elkopásra, mert erkölcsileg hamarabb elavul (gondoljunk csak a két-három évente "öreggé" váló mobiltelefonokra). Szinte évente jelennek meg az áruházakban új vagy csak javított elektromos és elektronikus modellek, és a reklámok állandóan fülünkbe lihegik, hogy magára valamit adó ember okvetlenül lecseréli pár éves régi kacatját.

A közel hatvanéves működő mosógép érdekes kuriózum, ám egyáltalán nem biztos, hogy követendő példa lenne. Viszont az is figyelemre méltó, hogy éppen a fejlett világban egyre erősödnek a pazarló társadalom megokosítását célzó környezettudatos mozgalmak, amelyek a takarékossággal, a tartós, hosszú ideig szolgáló berendezések ajánlásával, a "ne dobd el túl hamar" ideájával szállnak szembe a természeti kincsek tékozlásával. Leghíresebb úttörőjük a Meadows házaspár és munkatársaik által 1972-ben publikált, azóta világhíressé vált könyv, A növekedés határai, vagy később Ernst von Weizsäcker 1995-ben megjelentetett, A négyes szorzó (vagyis dupla jólét félannyi forrásfelhasználással) ugyancsak elhíresült munkája. Igen ám, de az ezekben foglalt ajánlások a gazdasági verseny, a bővülés, a foglalkoztatás ellen hatnak. Nehéz tehát eldönteni, melyik irányzat kínál több előnyt az emberiségnek. Az biztos, hogy egyiket sem célszerű egyedül üdvözítőnek kikiáltani. Főleg, ha nagyon is nyomon követhető kereskedelmi érdekek fedezhetők föl bennük.