Selyemzsinór, díszsortűz
Aki egy csöppet is jártas a most különösen zilált egészségügyben, joggal mondhatja, micsoda túlzás: selyemzsinór, akasztás, és miért egy 66 éves professzorért szól a harang, mikor erejük teljében lévő orvosok, nővérek, műtősök kerülnek az utcára? Mit akar még Kiss János? De inkább úgy kellene fogalmazni: mit kaphatunk még Kiss Jánostól?
Született orvos. Derűs, magabiztos, érdeklődő. A lényéből sugárzik: nyugodtan rám bízhatod magad.
- Anyám gyakran mondogatta: mosolyogj kisfiam, az nem kerül semmibe! Igaza volt. A mosolyra mosoly a válasz.
Antall József volt az osztályfőnöke. Történelem-, magyar-, művészettörténet-óráin a légy zümmögését is meg lehetett hallani, úgy figyelték. Nyakkendőben ment osztálykirándulásra is.
A gimnazista Kiss János egy szívsebészetről szóló TIT-előadás után eltökélte: ez lesz az ő hívatása! Szívműtétekre könyörögte be magát, és a biológiai szakkörben előadást tartott az akkor újdonságnak számító témáról. Ennek is köszönhette, hogy amikor "helyhiány miatt" nem vették fel az egyetemre, segédműtős lehetett Littmann Imre professzor osztályán a László Kórházban.
Hallgatóként is rendszeresen bejárt a Littmann prof vezette sebészeti osztályra. Diplomázás után valóra válthatta álmát: éveken át művelte a szívsebészetet. Aztán "gellert kapott" a pályája, mert mestere, Littman Imre megbízta, tanulja meg a nyelőcső- és a kiterjesztett gyomorsebészetet. Szegedre került, és három hónapra Japánba, majd többek között Amerikába.
- Egy összetett nyelőcsőműtét bonyolultabb tud lenni, mint egy szívműtét - állítja.
A nemzetközi elismerések megkoronázták Kiss János pályáját. De nincs "elszállva" magától.
- A korosztályomban több százan lehettek hasonló tehetségűek, mindazt meg tudták volna tanulni, amit én tudok, de csak nekem voltak olyan mestereim, mint Littmann Imre, Kulka Frigyes vagy akár Imre József professzor Szegeden. Littmann hozott át magával a Szabolcs utcába, ahol végül én lehettem az utóda. Egyszer azt mondta: "Édes fiam, megoperálhatsz tízezer embert sikeresen, előbb-utóbb mégis mind meg fog halni, de ha készítesz egy jó könyvet, az túl fog élni!"
Az ő biztatásának is köszönhető, hogy megszületett a Gasztroenterológiai sebészet című könyv, aminek nyomán most egy megtisztelő megbízást kapott: a Medicina Kiadó vele, és a 60-70 fős munkatársi gárdával íratja újra a Littmann Sebészeti műtéttan című könyvet.
- És a Kulka-örökség?
- Számos. Egy külföldi kongresszuson ő mutatott be a nyelőcsősebészet koronázatlan királyainak. Utána azt mondta: "Már sínen vagy, rajtad múlik, hová jutsz!" Hihetetlen szerencse két ilyen főnököt kifogni, két teljes értékű embert. Ilyen mesterek mintaként szolgálnak egy életre. Hippokratész társaságában ők vannak a szobám falán, a fejem fölött.
Megemlíti, hogy ő, a volt tanítvány operálta Antall Józsefet. Ez után adta a híressé vált pizsamás interjút.
Ha nincs egészségügyi reform, Kiss János még négy évig lehetett volna profeszszor a volt tanszékén/osztályán, aminek a vezetését 65 éves korában átadta barátjának, Vörös Attilának. Most osztályostól, mindenestől lógnak a levegőben. Kiss János mégis vallja, hogy az egészségügy szakmailag és gazdaságilag is javításra szorul. Noha a Szabolcs utcai intézet több mint egy századon át volt a magyar egészségügy zászlóshajója, tudomásul lehet és kell venni a megszüntetését, mondja, de csak úgy, ha az értékeket átmentik, ha megnyugtatják a betegeket, a nővéreket, a gályázó kollégákat. Sajnálja, hogy a racionalizálás szitokszóvá vált, és csak azt kifogásolja, hogy jó pár esetben legyalulták a szakmát. Persze nem arra gondol, hogy az egyik városkában fél útlezárásos tüntetések voltak a sebészetért, ahol egy szál sebész dolgozott. Mi van, ha nyitott has mellett elkapja őt a hasmenés? Ilyen helyen egy vakbélgyulladásba bele lehet halni.
- Téma volt, hogy az egynapos sebészet aránya ötven százalék a gazdag USA-ban, nálunk öt százalék. Amerikában elkísértem egy gazdag ismerősömet a sérvműtétre. Eszébe sem jutott, hogy benn maradjon 3-4 napra, pedig vígan ki tudta volna fizetni. Amikor azonban a műtét napján este, hazaértünk, egy rutinos nővér várt rá a lakásuknál. A feleségével aláíratták, ha valami baj van, a beteget azonnal beszállítja a kórházba. Aztán jött a családorvos és ellenőrzött mindent. Nálunk sem a "sebészlobbi" akadályozza az egynapos műtétek elterjedését, hanem az ellátás hiányzó feltételei.
Telefonban mindig úgy mutatkozik be:
- A Kiss János!
Angyalföldi. Élete, munkája, óvodája, lakása, felesége, minden, minden ideköti. Méltán választotta a kerület díszpolgárává.
- Boldog ember vagyok, mindent megkaptam - mondja ezt, bár nem tudja, hogy holnap nem a saját mobiltelefonján kell-e szerveznie a jövő évi világkongresszust.
Mosoly, mosoly, kedvesség, de tud kiabálni és sírni is.
- Nagy ritkán kiereszti az ember a hangját, és akkor a környezetem riadtan kérdi, úristen, mi történt? Nem akartam soha, hogy tartsanak tőlem, mindig a kompromisszumot kerestem.
Sírni, legalábbis könnyezni véletlenül láttam. Élete legnagyobb hálapénzéről mesélt:
- Vagy húsz-huszonöt éve rábeszéltek, hogy megoperáljak egy hároméves, nyelőcső-szűkületes gyereket az akkori Apáthy Kórházban. Kerültem a gyerekműtéteket, mert nekik nem tudtam megmagyarázni, miért kell fájdalmat okoznom. Átok rossz kölyök volt. Mint a csík, hol a pincében, hol a padláson. Haza nem engedhették, mert csak szondán át lehetett táplálni. Végül beadtam a derekam. A nyelőcső beszűkült részét a beléből pótoltuk. A műtét után tíz napig nem is ihatott. Naponta kétszer átmentem megnézni, hogy van. Lógtak belőle a csövek, és elfordította a fejét, ha meglátott. A tizedik nap a röntgenvizsgálat után megkérdezte a radiológus főorvos asszonyt: "Ihatok már?" "Majd a doktor bácsi megmondja!" Végre rám nézett és én bólintottam. Kortyintott, aztán a nyakamba ugrott és adott három puszit.
- Mitől jó sebész valaki?
- Előfeltétel, hogy tudja: a sebészet nem egyszemélyes műfaj! A műtéti sikernek csak az ötven százaléka az övé. Diagnosztikától kezdve az altatáson és intenzív kezelésen keresztül az utókezelésig számos résztvevője van a sikeres gyógykezelésnek.
- "Mellévágni" mégiscsak a sebész tud. Ha tévedett, mit érzett?
- Nehéz volt elviselni. Nem tudtam elaludni, amíg rá nem jöttem, miért nem ment jól valami, hol hibáztam. Ha tudom, akkor már nem ismétlődhet, és ez valamennyire meg tudott nyugtatni.
- Ha egy jó tündér teljesítené egy kívánságát, visszakérné a klinikáját?
- Elmúlt az idő, nem volna becsületes a beteggel szemben, ha erre vállalkoznék, de a szervezés még megy, a kapcsolatrendszer működik, tudom, hová lehet fiatal kollégákat továbbképzésre küldeni itthon és a világban. Szaktanácsadást, oktatást, továbbképzést még vállalnék. Tizenórás műtét már nem nekem való, de a fiatalok mellett állva, talán még segíthetném őket a szakma elsajátításában több mint negyven év tapasztalata alapján.
