A magyar külpolitika az 1990 és 2004 között visszanyert szuverenitásunk feltételei mellett is alapvetően alkalmazkodó természetű volt. Ez teljes mértékben magyarázza, és elfogadhatóvá teszi, hogy a transzatlanti és az európai integritás érdekében meg kellett felelnünk a NATO és az EU követelményeinek. 2004. május 1-je után azonban új korszak kezdődött. Egyenjogú tagjai lettünk a világon egyedülálló európai integrációs szervezetnek. A nagyhatalmak végre nem a fejünk felett döntenek rólunk. Egy 27 tagú erőtér tagjaként részesei vagyunk saját sorsunk irányításának. Lejárt a puszta alkalmazkodás ideje. A világpolitikai térben és kivált az Európai Unióban a szabályokat betartva nemzeti érdekeink minél hatékonyabb érvényesítésére kell törekednünk. Felelősen nem foszthatjuk meg magunkat a helyzetteremtő politizálás esélyétől, partnereink sem ezt várják el tőlünk. Ebben az új helyzetben a magyar külpolitikai stratégia újragondolásának hármas célt kell szolgálnia: a stratégiai főirányok újragondolását, egy átfogó mentalitásváltás végrehajtását, valamint mindehhez a megfelelő feltételek, a politikai, az intézményi és a szervezeti háttér biztosítását. A cikk hozzá kíván járulni a Külügyminisztérium keretében az új magyar külkapcsolati stratégiáról folyó gondolkodáshoz.

Új feltételek

1. Alapjában változik meg a külpolitika tartalma. EU-tagként tisztáznunk kell a bel- és külpolitika viszonyrendszerét, amely 2004 után teljesen átalakult. EU-s nemzetközi kapcsolatrendszerünk kvázi belső üggyé válik, a belső ügyek pedig sokszor külpolitizálódnak: Magyarország a "szűkebb belföld", az EU pedig a "tágabb belföld". Vegyük észre, hogy az Európai Unió mi is vagyunk! Értsük pontosan Brüsszel szerepét, tanuljuk meg helyesen értelmezni a döntéseket, ismerjük meg a döntési mechanizmus működését! Gyakran szerepel a sajtóban az a kitétel, hogy "Brüszszel szerint" vagy "Brüsszel megdorgál bennünket". Fogalmazzunk precízen, hogy ki mondja: a Tanács, a Bizottság, a Parlament? Jogi kötelező erővel bír-e az adott döntés, határozat, vagy nem releváns?

2. A külpolitika módszereit is is alapvetően meg kell változtatnunk. Egyes magyarországi véleményvezérek - nem érzékelve a történelmileg új helyzetet - változatlanul az illeszkedés, az alkalmazkodás politikáját sugallják. Az unióban viszont a passzív, gyakran túlzó alkalmazkodást az aktív érdekérvényesítéssel, a helyzetkövető magatartást a helyzetteremtő politizálással kell felváltanunk. A következő évek új magyar külpolitikájának legfőbb dilemmája az lesz, hogy helyzetkövető vagy helyzetteremtő lesz-e? Ez a vízválasztó kérdés.

3. Az unióban a szövetségkötés egésze újraértelmeződik. Korábban néhány nagyhatalomhoz kellett igazodnunk, most 26 másik, teljesen eltérő méretű, adottságú államhoz. Valamennyi EU-tagország szerepe felértékelődik, hiszen bizonyos döntéseknél mindegyikük megkerülhetetlen partner és szövetséges, vagy éppen ellenérdekelt fél.

4. Az új stratégia legfontosabb feltétele a mentalitásváltás. Egyszerre kell megszabadulnunk az 500 éves, rossz beidegződésektől, a kényszeres megfeleléstől, a vak alkalmazkodástól és az elhibázott helyzetértékelésből fakadó hatalmi gőgtől. A magyar politikai mentalitás két "archetípusa": ez egyfelől a "labanc", az igazodó, a túlkompenzáló "stréber", akinek egyetlen célja a Portának, Bécsnek, Moszkvának, Washingtonnak, Brüsszelnek történő megfelelés; másrészt a "kurucos" öncélú szembeszegülés, az érdekérvényesítő képesség eltúlzása a magyar "kultúrfölény" bűvöletében.

5. Új dimenziókat kap a reális nemzeti méret-önérzékelés. Célszerű pontosan felmérnünk a geostratégiai mozgásterünket! Egyszerre van szükség a realitásérzékre és a nemzeti önbizalomra a nemzetközi kapcsolatok alakításában. A hazai belpolitikai életben ugyanis egy hamis vita szemtanúi lehetünk. Egyszerre hamis a "Merjünk nagyok lenni!" és a "Merjünk kicsik lenni!" álláspont. A helyes út: "Merjünk önmagunk lenni!" A Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlásával az 1990-es évek elején méretünk relatíve felértékelődött. Amíg 1990-ben Magyarország az ötödik legnépesebb állam volt a szomszédai között, addig 2007-ben a harmadik. Az európai uniós tagsággal egy közel 500 milliós közösségben is tudni kell mérni magunkat! Hazánk középméretű tagállamnak számít az EU-ban, területét tekintve a 12., a lakosság számát tekintve a 13. a 27 tagállam közül. A magyar szempontokon túl, képesnek kell lennünk az unió egészében - ebben a 493 milliós, 27 tagú erőtérben - gondolkodni, ellenkező esetben nem fogjuk tudni igazán kezelni a problémáinkat. Nemcsak a régióban változott meg - nőtt relatíve - a súlyunk, hanem globális színtéren is, hiszen egy csaknem félmilliárdos népességgel rendelkező világpolitikai és világgazdasági erőközpont tagjai lettünk. Nagy kérdés, hogy képesek leszünk-e EU-egészben gondolkodni, érzékeljük-e, hogy EU-tagként országunk méretével, gazdasági erejével összhangban a globális felelősségnek is részesei vagyunk (például a WTO-tárgyalásokon, béketeremtő missziókban, humanitárius segélyekben vagy a koszovói rendezésben való részvétel révén).

Stratégiai főirányok

Az eddigi "hármas prioritást" újra kell fogalmaznunk: már nem a NATO- és az EU-csatlakozás a cél. Szomszédsági és regionális politikánk is árnyalásra, módosításra szorul.

Hat stratégia főirány megfogalmazását javaslom.

1. A legfőbb cél Magyarország sikeres és fenntartható uniós tagsága. Ez minden további stratégiai célhoz képest elsődleges.

2. A magyar szomszédságpolitika továbbfejlesztéseként kiemelt prioritás Magyarország regionális szerepének megerősítése Közép- és Délkelet-Európában.

3. Magyarország nemzetpolitikai feladata, felelőssége a határainkon túli magyarság iránt továbbra is stratégiai főirány, hiszen az "anyaország" szerepét helyettünk senki nem tölti be.

4. A NATO-tagság teremtette biztonság, fokozódó magyar részvétel a nemzetközi békefenntartó missziókban.

5. Kiemelten fontos bilaterális és NATO-keretekben az Egyesült Államokhoz, mint transzatlanti stratégiai szövetségeshez fűződő viszony.

6. A stratégiai "négyekkel", Oroszországgal, Kínával, Japánnal és Indiával való kapcsolat.

A sikeres és fenntartható uniós tagság néhány kérdése

A magyar külpolitikai stratégia és az ország egész jövőbeli fejlődésének kulcskérdése, hogy milyen lesz az Európai Unió? Miként érhető el a versenyképesebb, de az európai szociális modellt is megőrző unió? Mennyire érdekünk egy föderális unió? Hogyan erősödjön az EU globális szerepvállalása? Magyarország egy dinamikusan megújuló, globálisan versenyképes, globális szerep betöltésére alkalmas, szociálisan érzékeny és nyitott Európai Uniót szeretne. Nézzük meg, hogy hová tartozunk az Európai Unióban! Egyre többen vélik úgy, hogy a tízek, majd tizenkettek csatlakozása után egy "kétsebességes" Európai Unió fog kialakulni, amelynek magjában a régi tagállamok lesznek, és e köré, a perifériára fognak kerülni az új tagállamok. Fontos célunk kell legyen, hogy minél több területen a maghoz tartozzunk, illetve ahhoz közelítsünk. A schengeni zónához történő csatlakozás már karnyújtásnyira van, így e téren belátható időn belül a maghoz fogunk tartozni, és mindent meg kell tennünk azért, hogy mielőbb az eurózóna tagja legyünk. A bővítéseknek ma számos ellenzője van. Nekünk elemi érdekünk azonban a nyugat-balkáni bővítés kérdése, míg Törökország csatlakozása teljesen más súlyú és bonyolultságú probléma.

Nagyon fontos lenne mielőbb meghatároznunk, hogy mi legyen Magyarország hozzáadott értéke, "küldetése" az Európai Unióban. Erről mélyreható társadalmi vitát kellene folytatnunk. A sajátos magyar szerep a biotechnológia, az egészségipar, a logisztika, az információs technológia, a gyógyturizmus terén, illetve közép- és délkelet európai regionális szervező, logisztikai szerep. A regionális szerepvállaláshoz kapcsolódik, hogy Budapest mennyire képes felvenni a versenyt Béccsel. Talán éppen össze kellene fogni vele e célból? Hiszen a régióközponti szerepért folytatott verseny már a dualizmus kora óta fennáll és napjainkban még jobban kiéleződik. Jellege azonban megváltozott: lényege - a szembenállás helyett - az együttműködés lehet.

Magyarországnak az unión belül jelentős komparatív előnye van - XX. századi drámai történelmünk okán is - a kisebbségekkel való bánásmód, a kisebbségek kezelése terén. Interetnikai tapasztalatainkat ezután felhasználhatjuk az európai kisebbségek problémáinak kezelése során is. Uniós tagságunk nem csökkenti, csupán módosítja anyaországi szerepének jelentőségét a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Felmerül az a kérdés is, hogy a határon túli magyarok érdekein túl, mennyire vállaljuk a más európai nemzeti kisebbségek, köztük a romák érdekeinek a védelmét. Nyugat-Európa országaiban a migráns kisebbségek integrációja ugyanis egyértelmű válságjelenségeket mutat. Jól megalapozott összeurópai megoldásokra, az élenjáró megoldások felmutatására, terjesztésére van szükség. Ez utóbbi megközelítési mód okozhat nemzetközi konfliktusokat, ugyanakkor egy értékalapú, emberi és kisebbségi jogokra egyaránt koncentráló új magyar külpolitika sarokköve is lehet.

A szövetségkötés átértékelődése

A hatékony nemzetközi érdekérvényesítéshez elengedhetetlen a szövetségkötés. Az Európai Unión belül alapjában véve nincsenek állandó szövetségek, hiszen folytonosan változó koalíciók jönnek létre a különböző ügyek mentén. Magyar szempontból mégis kiemelten kell kezelnünk három államot, amelyekkel alapvető érdekünk a szorosabb viszony kialakítása. Németország, Magyarország elsődleges stratégiai partnere, kiemelt figyelmet érdemel. A legnagyobb befektető hazánkban, és így gazdasági jelentősége is elvitathatatlan. Nemcsak az EU-integráció motorja, hanem - a kelet-német területek integrálása során szerzett tapasztalatai alapján is - a legjobban ismeri az új tagállamokat, azok sajátos gondjait. Franciaország ugyancsak megkerülhetetlen uniós hatalom. Jelentős agrárpotenciálja következtében legfőbb mezőgazdasági szövetségesünk az Európai Unióban. Ausztriával közép-európai súlya, korábbi híd szerepe, nyugat-balkáni aktivitása miatt célszerű különleges kapcsolatokat ápolnunk.

Ami Nagy-Britanniát illeti, alapvetően euroszkeptikus álláspontot képvisel, miközben Magyarország a minél mélyebb integrációban érdekelt. Ezzel együtt bizonyos kérdésekben - például bővítés, vagy gazdasági liberalizáció - érdemes keresni a szorosabb együttműködés lehetőségét.

Kérdés, hogy az új tagállamokkal (10+2) milyen viszonyt célszerű ápolnunk, és hogy mennyire tekinthetjük szövetségesnek őket? Számos, minden új tagállamot érintő, közös, horizontális kérdésben alapvető érdekegybeesés mutatkozik, azonban konkrét, vertikális kérdésekben ellenérdekeltségek, eltérések is jelentkeznek.

Ami a visegrádi együttműködést illeti, annak nincs alternatívája. Még ha miniszterelnöki vagy államelnöki szinten problémák, feszültségek mutatkoznak is, szükség van a minisztériumok, a régiók, a civil szervezetek, a kutatók, az egyházak közötti együttműködésre. A közép-európai kapcsolatok másik lehetséges kerete lehet a Duna-völgyi együttműködés meglévő formáinak érdemi elmélyítése és kiterjesztése.

Ahhoz, hogy Magyarország erősítse regionális szerepét, a gazdasági prosperitáson túl szövetségesre vagy szövetségesekre van szükségünk. Közép- és Kelet-Európa uniós államai közül a Nyugat-Balkán irányában Ausztriával és Szlovéniával célszerű együttműködnünk. Állami szinten a Balkán felé történő nyitás érdemben csak 2006-ban történt meg. Néhány magyar nagyvállalat fontos pozíciókat foglalt el a térségben. Ha az amerikai analógiát követjük - miszerint "ami jó a Fordnak, az jó az Egyesült Államoknak is" -, akkor úgy is tekinthetjük, hogy "ami jó az Molnak vagy az OTP-nek, az jó Magyarországnak is". A gazdasági kapcsolatokat a jövőben még sokkal céltudatosabban kell a magyar külpolitikának előkészítenie és segítenie. Nagy hiányosság, hogy a magyar szakértők a balkáni nemzetközi missziókban, a KFOR kivételével nincsenek kellő számban és szinten képviseltetve.

A nemzetközi érdekérvényesítés követelményei

Elsődleges követelmény a minél alaposabb informáltság, a másik 26 tagállam, valamint az EU különböző intézményei (Bizottság, Tanács, Parlament) helyzetének, álláspontjának, belső viszonyainak ismerete a lehető legtöbb uniós döntéshozatali kérdésben. Az információ hatékony megosztása a magyar államigazgatás illetékesei között. Ez a nemzeti összjáték még messze nem működik kellő hatékonysággal.

Feltétel a kreativitás, az új kezdeményezések és ötletek felvetése az uniós politikákban és a releváns nemzetközi kapcsolatokban.

Fontos szervezeti kérdés a magyar lobbiháló kialakítása és működtetése. Ma még csak részben adottak a hatékony nemzeti érdekérvényesítés szemléleti, intellektuális, konszenzuális és kooperációs feltételei, hiszen mindössze három éve vagyunk uniós tagok.

Intézményi tennivalók

A sikeres külpolitikához létfontosságú a szervezeti és tudományos háttér biztosítása. A középméretű uniós és globálisan kisméretű Magyarország nemzeti érdekérvényesítésében az intellektuális erő biztosítása, újrateremtése és megszervezése megsokszorozhatja a lehetőségeket. Az ezt szolgáló intézményi keretek kiteljesítésének és finanszírozásának biztosítása elemi feltétele a magyar külpolitika megújításának.

Az országkép, a nemzetkép tudatos formálása céljából, a külpolitikai érdekérvényesítés miatt fontos tennivaló egy Magyar Nemzetkép Tanács létrehozása. Magyarország tekintélye távolról sem romlott annyira az elmúlt évben, mint azt mi idehaza hisszük. Nem történt helyrehozhatatlan tekintélyvesztés. Külföldön messze nem olyan rossz az ország megítélése, mint ahogyan a magyar lakosság esetleg gondolja, vagy amiként azt némely, különösen a jobboldali orgánumok, sugallják. Magyarország uniós megítélésében a konvergenciaprogrammal kapcsolatos huzavona átmenetileg valóban rontott. Az őszi zavargások ténye azonban inkább csak nekünk volt újszerű és sokkoló. Máshol, Párizsban, Berlinben vagy a minap Tallinnban - is előfordultak ilyen események. Egy ország megítélését tartósan nem ez határozza meg. Magyarország nemzetközi presztízsét azok tudják igazán rontani, akik - bármilyen mezben is vannak - vádlóként lépnek fel hazánkkal szemben nemzetközi fórumokon.

A határokon túl élő magyarok érdekeinek nemzetközi érvényesítése céljából létre kellene hozni a Magyar Világtanácsot, mint nemzetközi téren működő nem kormányzati szervezetet, mivel a Magyarok Világszövetsége nem alkalmas a hatékony nemzetközi kisebbségvédelemre. Medgyessy Péter volt miniszterelnök 2003-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése előtt vállalta, hogy Magyarország létrehozza az Nemzeti Kisebbségek Európai Központját, amely azóta sem valósult meg. Megengedhetetlen lenne, hogy az ország érdekei számára is létfontosságú ügyekben olyan ígéreteket tegyünk, amelyeket nem valósítunk meg.

Tudományos teambe vagy Oroszország Intézetbe kellene szervezni az orosz relációval foglalkozó kutatókat, szakembereket. Hasonlóképpen létre kellene hozni e terület szakértőinek összefogására, politikaorientált kutatási projektek támogatására egy Balkanisztikai Intézetet is.

Az EU tagállamaival foglalkozó magyar szakértőket, kutatókat, nyelvtanárokat állami támogatással, országonként, illetve régiónként (pl. skandináv, ibériai, Benelux) baráti társaságokba, klubokba kellene szerveznünk. Ezek a körök egyben lobbicsoportként is működnének az adott ország irányában a magyar érdekek hatékony érdekképviselete céljából.

A szerző az MSZP európai parlamenti delegációvezetője, az MSZP kül- és nemzetpolitikai tagozatának elnöke