A pénz pedig - többek közt - az ilyen utánlövésekből és sokadszorra lehúzott bőrökből nyerhető ki. Talán ezért is nőtt meg az utóbbi időben a hasonló minőségű kiadványok száma a - régebben számos értéket megjelentető - Ulpius-ház kínálatában.

Minden együttérzésem a fordítóé, nevezetesen Tótisz Andrásé. Elképzelni sem tudom, mekkora mennyiségű ipari szeszre lehetett szüksége, amíg a fordítás végére ért. Állítólag Guantánamón több rabot is azzal sikerült megtörni, hogy Kuki Gallmannt olvastak fel nekik elalvás előtt. Elhiszem.

Ki tudja, miért, Gallmann a könyv mindegyik fejezetét mottóval kezdi. Ezeknek a mottóknak sem értelmük, sem funkciójuk nincs. Dante Isteni színjátékából például a következő félsor szerepel: "Szőke és csinos volt, nemes vonású..." Ehhez miért van szükség Dantéra?, kérdem én. Könnyen kitalálható: becsvágyból. A könyv elején Gallman John Keatstől idéz. Aztán mindenféle szórakoztató műveket író szerzőktől. De szerepelteti a Tavi Költőket, Miltont meg Yeatst is. Ez nem csak komoly ízlészavarról tanúskodik. Kérdéseket vet fel a szerző önértékelési problémáival kapcsolatban is. Mindeközben ilyen mondatokat ír: "Az én életemben, akár a legtöbb emberében, érzelmek töltötték ki a magány űrjét, hangok űzték el a csöndet, és egyszer egy romantikus fellángolás, amely kísértésének nem is próbáltam ellenállni." A mondat feltehetőleg angolul sem egy "johnkeats", de hogy ez így nem stílusremeklés, az biztos. A mondat nincs egyedül - sajnos. Gallman nem tanult meg rendesen fogalmazni. A fordító pedig - érthető okokból - félvállról vette a dolgát. Talán mert sokkal nagyobb munkával sem lehetett volna sokkal többet kihozni ebből a szövegből.

Az külön megpróbáltatás, hogy az Álom Afrikáról vallomásos könyv akar lenni. Amolyan kitárulkozás. Ehhez nagy tehetségre volna szükség. Mármint hogy azt érezzem, nemcsak szabad, de érdemes is a szerzőnek kitárulkoznia. Ebben a formában azonban ez az egész csak Kuki Gallmann pszichológusára tartozik. Talán ő kezdhetne vele valamit.

Gallmann életében egyébként az történt, hogy Toscanából 25 évesen Afrikába költözött szerelmével és a fiával. Szerelme itt elhagyta, újszülött második gyermekével egyetemben. Persze Gallmann újra szerelmes lesz, küzd a családjáért s a többi. Ha nem egy európairól volna szó, és nem Afrikában történne, ami történik, akkor nem érdekelne senkit. Minden második-harmadik (európai) családot ugyanezek a problémák nyomják. Más lenne a helyzet, ha Gallmann rendesen megírja az egészet. Igaz, akkor nem kellett volna hozzá Afrika. Az egzotikum meg a kuriózum. De ha már így alakult, legalább megnézhette volna a kéziratot egy komolyabb szerkesztő.

Ulpius, 304 oldal, 2999 forint