Egy kicsit az is maradt tán itt, Burgenlandban is, ahova harmadik embere, a derék Berci mellé jött. Berci most már nyugdíjas angoltanár, tősgyökeres, mindenkit és mindent tud, akit és amit itt tudni érdemes. Csak magyarul nem tud, de az itt nem is létszükség ma már, felesleges luxus vagy fájó emlék csak inkább.

Nyugdíjasok ők tehát, mint minden második ember errefelé; százával, ezrével telepednek ki a népek Bécsből és más városokból az utolsó fejezetet nyugodt, békés, kies, no meg olcsóbb tájon abszolválni.

Piroska és Berci nem valami parasztházban laknak, hanem szabályos bérlakásban. A legtöbb faluban épült ilyes kellemes, barátságos, egy-két emeletes blokkház, amelynek nyolc-tíz tökéletesen fölszerelt lakását leginkább az átmeneti, elszakadó periódusba kerülő fiatalok lakják. Berciéknek a falu túlvégén, a szőlők között van egy présházból átépített, és szintén tökéletesen civilizált kis nyaralójuk is, azt bocsátották rendelkezésemre most.

A magyar határtól pár kilométerre lévő falucska neve Deutsch Ehrensdorf, magyarul Némethásos. Dimben-dombon szétszórt házaiban mindösszesen százharmincöt lélek él. A település legnagyobb építménye a társasház mellett, az annak szomszédságában lévő tűzoltóság. Később konstatáltam, hogy kivétel nélkül minden faluban, általában központi helyen ott magasodik a tökéletesen karbantartott, tekintélyt parancsoló ház, homlokzatán a nagybetűs felírás: Feuerwehr.

A burgenlandiak a Mischung és a krumplisaláta után a tűzoltást szeretik a legjobban.

Deutsch Ehrensdorf 135 lakosából 44 kiképzett, egyenruhával, rendfokozattal, igazolvánnyal bíró önkéntes tűzoltó; a kamasztól az aggastyánig valamennyi férfiember tehát. A tűzoltók tegezik és kamerádnak szólítják egymást. A parancsnok huszonhárom éves fiatalember, kulturált, nyelveket értő, és németül is jól beszélő, ami azért fontos, mert a tűzoltóság adja a falusi ünnepségek, mulatságok, esküvők, temetések, jeles napok fundamentumát. De általában is: a falu egész társadalmi élete a tűzoltóságon alapszik.

A tűzoltók fegyelmezetten gyakorlatoznak kivétel nélkül minden héten, fegyelmezetten versenyeznek kivétel nélkül minden hét végén, és minden gyakorlat és verseny után fegyelmezetten hörpölik meg együtt a kötelező Uhudlert vagy Mischungot, azaz a helyi vörösbort vagy fröccsöt.

Szombaton pontosan délben pediglen minden osztrák tűzoltó szirénázik egy nagyot, így győződvén meg arról, hogy működik a készség.

A tűzoltók enkeze által emelt, fedett, kifestett, berendezett, fölszerelt és karbantartott jókora épületben nem csupán a korszerű tűzoltóautónak van jó helye, de van odabenn több tárgyaló, klubszoba, egy nagyobb rendezvényterem, tágas konyha, tűzhellyel, edénnyel, eszcájggal, no meg mindig teli frizsiderrel fölszerelve.

A házban nem csak régi, szép, nagy, emlékezetes tüzekről folyik a szó; itt zajlanak esküvők, lagzik, születésnapok, bulik, grillezések.

Évente kétszer rendeztetik tűzoltómulatság, de a tűzoltó és annak pereputtya, mindenki tehát, majd minden hét végen tűzoltómulat, lévén hogy muszáj elmenni a szomszéd települések hasonrendezvényeire is. Az egyenruhában felvonuló tűzoltók a helyiek által kínált virsliért, süteményért, sörért, borért sosem fizetnek, a fogyasztást felírják, és azt majd a helyiek leeszik-isszák akkor, mikor ők viszonozzák a szomszédolást. Pénz nem forog tehát, de akár foroghatna is; errefelé nem jött a lopás szokásba. Nagyon nagy távolság tud két-három kilométer lenni néha...

Általában: rövid itt-tartózkodásom alatt az az összbenyomásom támadt, hogy a burgenlandi polgár mulatni szeret és szokott mindenekelőtt: összejönni, hermonikázni, danolni, enni, és persze inni a jó hideg Mischungot rendületlenül.