A finomítás főmegbízottja Kiss Péter miniszterelnök-helyettes lett, de kap maga „köré” egy kormánykabinetet, és egy stratégiai tanácsadó testületet, miközben az öt „horizontális”  államtitkár (Baja, Magyar, Németh és a többi) marad. Minél szabdaltabb a hatalmi szerkezet, annál egységesebb lehet politikailag és stratégiailag a kormányzás - véli a gyurcsányi dialektika, az önérdekű ágazatokat tehát be kell ágyazni az össznemzeti érdekbe, anélkül, hogy teljesen belevesznének. Lehet.

S hogy mindeközben le ne álljon az összekuszálódott, lefogyasztott államapparátus, itt az örök Draskovics Tibor, tárca nélkül, valójában egy nagyon is fontos tárcával. Azzal, ami eddig Szilvásy Györgyé volt, nem sokra ment vele - marad hát neki a titkosszolgálat, elkülönítve. Az elkülönítés amúgy nagyon is helyes, egy kis ország legfontosabb védelmi eszköze a hírszerzés-elhárítás, 2002-ben a modernizálás, valamint a miniszterek számának kirakat-csökkentése jegyében kár volt eltüntetni a korábbi kancellária feladatdzsungelében. A HM-ből átigazolt államtitkár talán hoz némi biztonságpolitikai szakismeretet Szilvásy konyhájára. Vadai Ágnes pedig jó helyen lesz a védelmi minisztériumban.

Lamperth Mónika megint miniszter maradt - ő már csak ilyen -, ráadásul ő lesz a baloldaliság-felelős a kormányban, ami nehéz feladat manapság, különösen egy nyugdíj-reform előszobájában.

Mindez fontos, de szinte csekélység ahhoz képest, amit egy másik, kinevezetlen, de annál fontosabb miniszterelnök-helyettesre bíztak. A regionális és önkormányzati ügyek összekapcsolása az uniós (nemzeti) fejlesztéssel egyrészt nagyon logikus, másrészt óriási hatalom. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy a tavalyi önkormányzati választásokat a Fidesz nyerte, alighanem Bajnai Gordon posztja a leginkább „kényes” politikailag is. A helyi hatalom szemben is áll a központival, meg egymásra is vele utalva. Amíg a két nagy párt között el nem dől, vagy kompromisszummal véget nem ér a „hidegháború”, ez a terület - tehát az önkormányzati és fejlesztési - talán a legfontosabb döntési régió. És persze itt adódik a legnagyobb esélye annak, hogy létrejön valamiféle alapszintű kiegyezés a két tábor között. Vagy igen, vagy nem, de e "régióban" el is dőlhet a következő választás eredménye, akár előre hozzák, akár nem. De még ennél is fontosabb: itt dől el, hogy az uniós pénzek alapján lesz-e valódi, fenntartható, és mindannyiunk számára érzékelhető fejlődés vagy sem. 

A kabinetes kormányzás egyébként angolszász modell, a legrégebbi és bizonyos értelemben legfejlettebb demokráciákban jól működik. Nálunk azonban nem a kornányzás-technika ilyen vagy olyan modellje a döntő, hanem az, hogy a miniszterelnök képes lesz-e kilábalni abból a gödörből, amelybe tavaly nyáron bemanőverezte magát. Még egyszerűbben: lesz vagy sem Magyarországon jó kormányzás? Ez az ugyanis, amit a választók itthon, a politikusok meg a befektetők külföldön elvárnak. Joggal. 

Utóirat: ha nem így sikerül, elképzelhető, hogy jövő ilyenkor már nem Gyurcsány Ferenc alakítja át a kormányt.