Az ősi kelta építészet ihlette eheti műtárgyunk alkotóját. A művész, mondhatni gyerekkora óta készült arra, hogy elkészítse a magyar Stonehenge-t, és nem hiába készült, mert lám, elkészítette, hallelúja. Persze ehhez egy kis szerencse is kelletett, de erről később. Türelem.

A parafrázis bámulatos, a mesternek sikerült úgy újrafogalmazni a zöldmezős angliai csodát, hogy az léptékében, hangulatában, anyagában organikus részévé váljon környezetének, közelebbről a Keleti pályaudvari gödörnek. Bámulatos azért is, mert ugye, amíg a Stonehenge-nél nincs nyulkapiszka, mindent a szemnek, semmit a kéznek, addig ez az alkotás a szó szoros értelmében használható: a mű elemei tetszés szerint elmozdíthatók a térben, rájuk lehet ülni, fel lehet rájuk állni, sakkasztalt lehet tenni rájuk, el lehet őket dönteni, sőt, mint annak tanúi lehettünk, akár le is lehet hányni őket. Ezt hívják funkcionalizmusnak.

És akkor most a szerencséről. A sajtó annak idején felröppentette, hogy a négyes metró alagútjának fúrására használt pajzs kisebb volt a kelleténél. A BKV természetesen tagadta a hírt, megtámadhatatlan bizonyítékokat szolgáltatva, hogy az csupán egy jól megtermett hírlapi kacsa. A közvélemény lehiggadt, a téma szépen el lett felejtve, majd a BKV egy holdfényes éjszakán átszállította Kelenföldről a Keletibe a már kifúrt kőzetet, és a helyszínen egyforma darabokra vágta. Alkotónk éppen arra lődörgött, meglátta a köveket, beugrott neki ifjúkori álma, reggel egy telefon, két telefon, három telefon - és már a kezében is volt a megbízás, a csinos árajánlattal együtt

Az alkotó értelmet adott a gödörnek, esztétikai élményt és ülőhelyet ajándékozott a szépre éhes, de megfáradt pesti publikumnak, mindemellett pedig teljesített egy titkos missziót. Ha mi most - magukat megkívánni nem nevező, de mértékadó forrásokra támaszkodva - nem írtuk volna meg a kövek történetét, amely annyira titkos, hogy a művész, persze plusz-díjazásért, szerződésben vállalta, hogy örökre és mélyen hallgat róla, sohase derült volna ki, hogy a pajzsok átmérőjéről szóló hír bizony nem volt kacsa.

Magyar Stonehenge a Keletinél