Azt hitték, bő másfél évtizeddel a rendszerváltás után meg se lehet majd minket különböztetni Nyugat-Európától. Persze mi is ezt hittük, úgyhogy most együtt fanyalgunk a Freedom House tegnap Budapesten bemutatott éves jelentésével.

Az amerikai szimpátia persze önérdekre is visszavezethető. Egyrészt önigazolást keresnek az általuk is szorgalmazott átalakulás sikerére. Másrészt szeretnének ezzel érvelni, amikor a diktatórikus iszlám államok demokratizálódását sürgetik. Jó lenne, ha azt mondhatnák az arab "utcának", nézzétek Közép-Európát, milyen jól mennek ott a dolgok, milyen elégedettek az emberek. Erre jönnek a Kaczynski ikrek, a cseh kormányzati impotencia vagy a budapesti összecsapások.

A huszonkilenc, "átalakulóban lévő" ország bizonyítványának egyes érdemjegyeivel lehet vitatkozni - a holtversenyes elsőnek nyilvánított Észtország lakosságának harmada például nem kapott állampolgárságot, ami még akkor sem a demokrácia diadala, ha oroszokról van szó, akiket se az észtek, se az amerikaiak nem kedvelnek különösebben -, ám az egésszel nem érdemes. Csinálhattuk volna jobban is az átalakulást, tehettünk volna kevesebb vargabetűt.

Az amerikaiak becsületére legyen mondva, azok sem jönnek azzal, hogy előre szóltak, akik pedig tényleg ellenezték a Nyugat "felhígítását", a NATO és az Európai Unió kiterjesztését. Az a történelmi vita már lezárult. Eredményén nem változtat, hogy Varsóban jobboldali vallási fanatikusok vannak hatalmon, és a lengyelek demokráciateljesítménye a térségben a legelsőről a nyolcadik helyre csúszott vissza. Az sem, hogy Magyarországon a miniszterelnök beismerte a korábbi hazugságokat, mire az ellenzék parlamenti harc helyett az utcára vitte híveit, a rendőrség pedig hosszú idő után először tömeget gumibotozott. Az sem, hogy a demagóg nacionalizmus, mint az előre várható volt, a térségben szinte mindenhol megpróbálja kitölteni az ideológiai vákuumot.

A Freedom House jól teszi, hogy szigorú és objektívnak szánt kritériumaival magasra teszi a mércét. A cél nem is lehet más, mint a jól működő, erős demokrácia. A hibát mi követtük el: azt hittük, hogy ez gyorsan megvalósítható, illetve azt, hogy maga lesz a Kánaán. Amivel nem számoltunk, az a társadalmak tehetetlenségi ereje, és a világméretű változás, amely véletlenül vagy sem, pont erre a másfél évtizedre esett. A globalizáció hatására Nyugaton is gyengül az a szociális háló, amelyben mi annak idején annyira reménykedtünk. Ez még Amerikában is feszültségeket kelt, pedig itt az emberek nincsenek annyira hozzászokva az állami gondoskodáshoz, mint Európában, pláne annak is középső vagy keleti részén. A szocializmus langyos biztonságát feladó emberek nálunk "skandináv típusú", jóléti kapitalizmusról álmodtak. Erre, mint kiderült, nem volt, nincs és belátható ideig már nem is lesz pénz.

Visszatekintve persze egy csomó hiba elkerülhető lett volna - de húzás után a lottó nyerőszámait is tudjuk. Az átalakulásnak nem volt megírt forgatókönyve, nem, vagy alig létezett az azt levezényelni hivatott elit. A Freedom House mostani "közepes" vagy legfeljebb "négyes alá" osztályzatai ehhez képest nem rossz eredmények. Legalább nem buktunk meg, nem kell évet ismételnünk.