Mert a panaszkodásnak ugyan nagy hagyományai vannak, az esti előadás azonban egy kicsit más lesz. A hétköznapi sirámok dalba foglalásának alapötlete egy finn házaspáré, a példa azonban ragadós, és ma már a világ több pontján is rímekbe szedik az emberek gondjait.

Budapesten május elsején kezdődött a helyi panaszok gyűjtése. Akinek nyomta valami a szívét, az a panaszládába egy papírlapon bedobhatta kifogásait ismerőseivel, munkahelyével, a világgal szemben. Ezzel egy időben kezdték el az ötletgazdák a világhálón verbuválni a kórustagokat, valamint e-mailen gyűjteni a további panaszokat, melyben honlapunk is segített. Az itt szerveződő társaság végül egy „sirámworkshop” keretében a beérkezett mintegy 2000 panaszból kiválogatta azokat, melyekből később a panaszdalt összeállították.

 

Ezen a sirámválogatón találkoztak először a résztvevők, és az elmúlt három hét próbái során gyakorolták be a több felvonásos Panaszdalt. A sors fintora, hogy a próbáknak a bezárás előtt álló Sirály Klub ad otthont, érdekes miliőt adva így a kar felhangzó szólamaihoz. A próbákon ütköznek is a különböző nézetek. Míg a karveztő, Papp Réka Kinga kérdésünkre azt válaszolja, a kórus egy tüntetési forma, de egyben önreprezentáció is, amit ő próbál összefogni, míg a hátsó sorban álló lányok csak azért vannak itt, mert kórusban énekelni jó hecc. Közben három  huszonéves lány durcásan arról beszélget, hogy a diktatúra tudtukkal már kiment a divatból a szerencsésebb országokban. Mindezek ellenére, ahogy a 40 vadidegen ember belekezd a közös éneklésbe, teremtődik valami összhang. Soha rosszabb próbát, mondják a háromórás gyakorlás után, mielőtt szétszélednének. Persze magukat hazudtolnák meg, ha nem lenne kifogásuk, de egy panaszkórus már csak ilyen.

A finnek alapműve

A próbákról verkfilm is készül, de rögzítették az egész produkció hanganyagát is. Fazekas Dániel ötletgazda a felvételek és a Corvintetőn adott június 14-i koncert utáni utcai fellépésekben látja a produkció kiteljesedését. Mint kérdésünkre elmondta, az angol „flashmob” egy olyan alternatív előadási forma, mely során a város egy pontján – persze előre megbeszélve – egy csoport összeáll, előadja produkcióját, mintegy rázúdítva előadását a járókelőkből összeverődött közönségére, majd amilyen gyorsan jöttek, úgy tovább is állnak. Ezért június 21-én a Hősök terén, az Erzsébet és a Roosevelt téren adják elő mindazt, ami a lelküket nyomja.