"Adam Purcell vagyok, virtuális labdarúgóedző. Létrehozómmal, Montágh Balázszsal megállapodtunk, hogy következő karrierem élményeit megosztjuk a Nolblog olvasóival.

Balázs elmondta nekem, hogy egy híres magyar költő, aki egyben (kevésbé híres) prózaíró is, és Tandori Dezsőnek hívják, három hasonló gyerekkönyvet írt a hetvenes-nyolcvanas években. Akkor persze még nem  voltak számítógépprogramok, Tandori a valóságban kártyákkal sorsolta ki az eredményeket, a fikció szerint önmagával játszva gombfocizott le egy egész bajnokságot, és beszámolt a csapatok belső életéről, az edzők érzéseiről. Balázs szerint nagyon élvezetesek voltak a könyvek, de komoly hibájuk volt hogy a csapatoknak teljesen azonos esélyei voltak és irreálisan szorosak lettek a bajnokságok. Ez most másképp lesz, bár az is igaz, hogy most csak az egyik csapatról lesz belső beszámoló - bízunk benne, hogy nem lesz érdektelen.

A Premier Manager program szabályai szerint, amelynek világában létezem, ez a karrier nyolc évig fog tartani, 2005-től 2013-ig. Tovább nem élhetek, de visszarepülhetek az időben 2005-be, és ott kezdhetek új karriert.

Ez lesz a második. A program Európa öt vezető bajnokságának első két osztályában ajánl fel állásokat, és Balázs kezdőként úgy döntött, hogy kezdjünk legalul, a francia másodosztály egy kiscsapatánál. Pályám végére az első osztály ötödik helyéig jutottam, de közben több helyről is el kellett jönnöm mert túlköltekeztem, csődbe vittem a klubot és ezért kirúgtak. Második pályámat Európa negyedik számú bajnokságában, a németben 

terveztem kezdeni, de Balázs a Nolblog miatt arra kért, hogy menjünk inkább Angliába. Ez egyrészt népszerűbb lehet Magyarországon a németnél, másrészt Balázs Londonban él, tehát otthonosabban érzi magát az angol futballvilágban. Az eddigi múltammal egy kiscsapatot éreztünk reálisnak, de olyat, ahol sok elkölthető pénz van. Így választottuk a Sunderland-et, amelynek bár kezdő játékosállománya a második leggyengébb (a Wigan után) de a húszból abba a tizenegybe tartozik, amelynek legalább "jó" az anyagi helyzete. Külön vonzerő volt a nagy stadion, az ország második-harmadik legnagyobbja (a Manchester United után, a Manchester City mellett). A kezdőadatok szerint tavaly csak a jegyek felét adták el, de ha jól dolgozunk és sikeresek leszünk, akkor remélhetjük hogy ez gyorsan megváltozik. Nagy jegybevételünk lesz, amiből tovább építkezhetünk.

Balázzsal abban maradtunk, hogy megpróbálunk naponta egy hétről beszámolni, de persze lehet hogy lesznek hosszabb-rövidebb szünetek, amikor nem ér majd rá. Most arra kért, hogy egyelőre fejezzük be, mert meg akarja nézni hogy a Nolblog-hagyományokhoz képest milyen hosszú ez a bejegyzés." Tovább a blogba >>>> 
 




Gonosz Iszlám - adta legfrissebb blogbejegyzése címéül Kőműves Anita. Tanulságos post.

"Hétvégi washingtoni felfedezőutam során elvetődtem a kongresszus könyvtárának egyik épületébe is, ahol a Gutenberg Biblia és egyéb érdekességek után úgy döntöttem, meg kellene nézni a központi kupolás olvasótermet is. Oda azonban csak idegenvezetővel lehet bemenni – tehát odasomfordáltam az ajtó közelébe, majd a legközelebbi turistacsoporttal teljesen véletlenül én is besodródtam (még ilyet!).

A kupola festményeit, a civilizáció történetét magyarázta éppen az idegenvezető hölgy: az első nőalak Egyiptom, aki az írástudást szimbolizálja, mellette Athén a közigazgatást... és így tovább. A hatodiknál úgy döntött, az  csoport többségét adó kisiskolások kedvéért interaktívvá teszi az előadást:

- És szerintetek a hatodik, az iszlám mit szimbolizál?
- A gonoszságot! – vágta rá a mellettem álló, a könyökömig sem érő ötéves.

A teremben egy pillanatra megfagyott a levegő, én pedig olyannyira sokkot kaptam, hogy meg sem hallottam a helyes választ, amit az idegenvezető sietett jó hangosan bemondani, majd hihetetlen gyorsasággal továbbmenni: tehát a következő, Franciaország..." Még több jó írás a Hartford Daysben itt >>>>>