A fokozatosan kialakuló klímaváltozást tényként kezelik a tudományos körök, a társadalmi mozgalmak, az üzleti-gazdasági szférák, sőt már a politikusok is. De mi az ok, ami beindította ezt a folyamatot? - kérdezi Láng István akadémikus vitaindító munkájában. (A teljes munka a www.vahava.hu honlapon olvasható.) Az ok az elmúlt két évszázadban kifejtett emberi tevékenység: a Föld népességének robbanásszerű megsokszorozódása és ezzel párhuzamosan a fosszilis energiaforrások felhasználásának hihetetlen mértékű megnövekedése.

Néhány adat az előbbi tétel bizonyítására: a Föld lakossága 1950-ben 2,5 milliárd fő volt, (Krisztus idején a becslések szerint 150 millió). 2005-ben már 6,4 milliárd. A növekedés fél évszázad alatt több mint két és félszeres. A fosszilis tüzelőanyagok felhasználása millió tonna olajegyenértékben 1950-ben 1715, míg 2004-ben 8965 millió tonna. A növekedés fél évszázad alatt több mint ötszörös. A világ teljes szén-dioxid-kibocsátása a légkörbe 1997-ben 6,68 milliárd tonna volt, 2004-ben 7,57, vagyis csökkenés helyett 13 százalékos a növekedés. (A légkör szén-dioxid-tartalma az ipari forradalomtól napjainkig 35 százalékkal nőtt.) Közben a szélsőséges meteorológiai, illetve hidrometeorológiai események okozta gazdasági károk mértéke 1997-ben 42,9, 2002-ben 57,3, 2004-ben 60,8, 2005-ben 109,1 milliárd USA-dollárt ért el. Utolsó adat: a Föld felszínének átlaghőmérséklete 1950-ben 13,87 Celsius-fok volt, 2005-ben 14,60. Fél évszázad alatt 0,73 Celsius-fok a növekedés.

Miért nem volt ilyen gyors légköri és hőmérsékleti változás az elmúlt néhány százezer évben? A válasz egyértelmű: a változások okozója döntő mértében az emberiség jelenlegi, nem fenntartható termelési és fogyasztási rendszere, amihez azonban kisebb mértékben a természeti folyamatok is hozzájárultak.

Következésképpen ez lehet a hosszú távú megoldások alapja. Leegyszerűsítve: radikális csökkentést kell elérni az üvegházhatású gázok globális kibocsátásában viszonylag rövid idő, mindössze néhány évtized alatt. A regionális csökkentés nem hozhat átütő eredményt, mert a légkörön keresztül minden ország érintett, és a kölcsönös függőség érvényesül.

A klímaváltozás lassításához, kedvezőtlen hatásainak mérsékléséhez nagyon hosszú időre és rendkívüli intézkedésekre, következetes politikai akaratra van szükség. A jelenlegi technológiai eljárások többségét meg kell változtatni, de ennél is bonyolultabb, a fogyasztói szokásokat és az életmódot is át kell alakítani.

A G8-országok vezetőinek ez év júniusában tartott értekezletén biztató eredmény született: 2050-ig mintegy 50 százalékos csökkentést kellene elérni globális mértékben az 1990-es szinthez képest. Kína és India azonban még nem nyilatkozott a kezdeményezésről. Ezenkívül nem szabad elfelejteni, hogy a következő fél évszázadban a Föld népessége minimálisan további 2 milliárd fővel gyarapszik.

Ez a realitás, nincs mire várni; cselekedni kell! De mit történik addig a következő évtizedekben? Folytatódnak a klímaváltozás várható negatív következményei. Előtérbe kerül a katasztrófavédelem és az elemi károk enyhítése, ezzel párhuzamosan megnövekszik a meteorológiai előrejelzések fontossága. Magyarország esetében az árvíz, a belvíz, az özönvízszerű esők, a jégesők, az aszályok, az új kórokozók és kártevők megjelenése, a korai és késői fagyok, a hóakadályok, a hőséghullámok, a szélviharok, az erdő- és bozóttüzek okozhatnak gazdasági károkat és társadalmi problémákat. Ezek ellen védekezni kell, ami felkészülést, megelőzést, kárenyhítést és a helyreállítást is jelent.

Láng professzor szerint egyoldalú és nem helyes az a klímapolitika, amely csak a csökkentésre koncentrál, de nem helyes az a klímapolitika sem, amely elhanyagolja a csökkentést, és csak, vagy elsősorban az alkalmazkodást preferálja. Nagyobb az eredményes megoldás esélye, ha a csökkentés és az alkalmazkodás együtt és kölcsönhatásaikkal számolva jelenik meg a különféle programokban és dokumentumokban. Az a kívánatos, hogy a csökkentés és az alkalmazkodás „hívei” legalább fél évszázadra virtuális együttműködési szerződést kötnek, segítve egymás tevékenységét.

És mi lesz utána? Majd meglátjuk.

Felhõszakadás után