Nehéz igazságot tenni: a vitában komolynak látszó emberek mondják azt, hogy ettől majd csökkennek az árak. Más komoly szakemberek szerint pedig nőnek. Fura módon a világpiaci trendek ilyenkor mindig az aktuális nyilatkozó mondatait igazolják.

A liberalizáció hívei alacsonyabb tarifákat ígérnek. Egy szabad piacon azonban nem látjuk előre az árakat. Azok hol felfelé, hol lefelé mozoghatnak. Ilyenkor a szabályok csak arra valók, hogy terelgessék a versenytársakat. A cél: elfogadható szolgáltatás mellett a lehető legalacsonyabb ár. Ilyenkor az árat alakító főbb hatások nagyjából ismertek (például időjárás, világpolitika, tőzsde). A változás veszélye is ebben rejlik: ki tudja, mit hoz a jövő? A mostani rendszer hívei úgy vélik: ha a kormány mondja meg az energia árát, akkor az alacsony szinten tartható. De valóban így van? A gáz áráról épp most ismerték el: azt a választások előtt a kormány úgy tartotta alacsonyan, hogy titokban megállapodott a nagykereskedővel, hogy a neki "járó" összeg egy részét később (most) kapja meg. Ezen, ha jól látom, nem a fogyasztók nyertek. Korábban a Fidesz alacsony áraival padlóra küldte a Mol gázüzletágát, aztán megpróbálta megvenni. A Mol villamosenergia-ipari párjánál, az állami MVM-nél pedig a nyomott áramárak miatt keletkezett lyukakat tömködték be adómilliárdokkal. A Medgyessy-kormány a költségvetésből fizetett gázártámogatást - többek között azoknak is, akik erre a legkevésbé sem szorultak rá. Aztán viszont már anynyi pénzt vitt el ez a rendszer, hogy a Gyurcsány-kormány szociálissá (és olcsóbbá) alakította a támogatást.

Addig persze könnyű így trükközni, amíg a külső szemlélő nem láthat bele, hogyan alakul ki a "méltányos" energiaár. "Ez nagyon bonyolult" - hangzik a válasz. A tarifa alapját hivatalosan a szolgáltatók "jogos költségei" jelentik. Ám azt, hogy mi jogos, számlák, pár számítógépes adat és néhány ellenőrzés benyomásai alapján döntik el. Erre jön némi szakmai vitának álcázott számzsonglőrködés, amit titkos gazdasági és politikai paktumok bírálnak felül. Ennek nyomán a magyar energiaárra nem nagyon hat sem az iráni válság, sem a Katrina-hurrikán. Egy jókor elküldött levél, egy szakértő kellően hitelesnek tűnő hazugsága annál inkább. A rendszerről lepereg minden külső kontroll. Van persze, akinek ez lenne a dolga, de a tűz közeléből senki nem kiáltott, hogy már megint át vagyunk dobva. Hisz ebből él meg kormánypárti és ellenzéki politikus, szakértő, tanácsadó egyaránt: a tarifa ugyanis most tőlük függ. Ilyen a Fidesz és az MSZP "energiaár-képlete" a gyakorlatban. Magyarázat van, akár még kellően bonyolult is. Ám soha nem lehetünk biztosak abban, hogy ismerjük a teljes igazságot. Utólag ugyanis mindig fény derül olyan, végtelenül egyszerű tényezőkre, amelyek alapvetően befolyásolják az árakat. Persze a mi kontónkra. Hogy ezt a mi érdekünkben tették? Akkor akár be is avathattak volna ebbe. De nem utólag.