Putyin pozitív mérlege
„A kisebbik rosszat kell választani. A törvény uralmát csak központosított rendszer állíthatja helyre. Centralizáció nélkül semmi esély rá, ehelyett féktelen zűrzavar és bűnözés árasztaná el az országot. E kettő között kell ma választania Oroszországnak” – írja a londoni New Left Review-ban Vlagyimir Popov moszkvai közgazdászprofesszor.
Ma bekövetkezni látszik, amitől mérsékelt elemzők óvták Bush elnököt: ha Washington tovább keresi a konfrontációt Moszkvával, hidegháborús jelenségekre számíthat az orosz-amerikai kapcsolatokban.
A világsajtó azonban évek óta javarészt lesújtó véleményt alkot Putyin elnök bel- és külpolitikájáról, az oroszországi liberális ellenzék pedig egyenesen az önkényuralomhoz való visszatérésről cikkezett kevés megmaradt fórumán.
Popov professzor emlékeztet rá, hogy Putyin rendkívül súlyos helyzetet örökölt. A kilencvenes években felére csökkent a hazai össztermék, az állam pedig e maradékból is csak huszonvalahány százalékkal részesedett, következésképp nem képes ellátni oktatási, egészségügyi és rendvédelmi feladatait. A termelés azonban növekedésnek indult, habár nem eléggé gyors ütemben. Az államcsőd veszélye is elhárult, de nem a fekete gazdaság szorult vissza, és nem az adómorál lett jobb, hanem az olajbevételek nőttek, mert felszökött nyersolaj ára.
A rendszerváltás legsúlyosabb kísérőjelensége az volt, hogy Oroszországban a gyilkosságban, balesetben és öngyilkosságban meghaltak aránya a legmagasabb lett a világon. Csak két ország előzi meg: Dél-Afrika és Kolumbia. De a mélypont már mögöttünk van, az állam teljes széthullása megállt. A nagyobb stabilitást jelzi, hogy nőtt a születésszám, a házasságok száma, és csökkent a válásoké.
Putyin nem véletlenül népszerű. Amikor először választották elnökké, még a lakosság 34 százaléka tartott tekintélyelvű hajlamaitól. Négy év múlva már csak 26 százaléka. Igaz, hogy Putyin megindította a második csecsenföldi háborút, de Popov úgy látja, hogy nyerésre áll. Igaz, hogy nekitámadt a legnagyobb olajmágnásoknak, de Popov szerint a törvény határain belül, amihez az illetők bőséges alapot szolgáltattak. Igaz, hogy bezárt az egyetlen független tévéállomás, de azért, mert tulajdonosa nem fizette meg gáztartozását: Popov szerint ennyit nem ért meg neki a sajtószabadság (mások szerint, ha fizet, akkor is elveszik a tévéjét).
Az elnök népszerűségének fő oka azonban az, hogy képes volt megállítani az állam teljes összeomlását. A társadalom és a nemzet széthullásának veszélye mellett minden egyéb eltörpült. Legutóbbi újraválasztása előtt az orosz lakosság mindenek előtt konszolidációra áhítozott. Egy közvélemény-kutatás azt tudakolta, mit várnak az oroszok Putyintól. Az első helyen az ország nemzetközi tekintélyének visszaállítása végzett (a válaszadók 58 százaléka jelölte meg). Ezt követte a jövedelmi különbségek csökkentése (48 százalék), a jogrend megszilárdítása (45 százalék), a csecsenföldi háború befejezése (43 százalék), az emberek kárpótlása az átalakulás éveiben elszenvedett jövedelemveszteségért (41 százalék). A reformok folytatása (11 százalék) és a Nyugathoz fűződő kapcsolatok elmélyítésének politikája (7 százalék) a kívánságlista legalján szerepelt.
Popov azt rója fel Putyin hibájául, hogy a nagy olajjövedelmeket nem fordította elégséges mértékben a stratégiai rendszerek, az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra fejlesztésére, valamint az energiatakarékosabb termelésre és fogyasztásra. A korrupció továbbra is nagy, az államapparátus továbbra is alacsony hatékonysággal működik. Ezért az elért eredmények törékenyek, és ha például csökkenni kezdenének az olajárak, újra pénzügyi válság állhatna elő.
„Mindent egybevetve azonban Oroszország jobb állapotban van, mint hét évvel ezelőtt, amikor Putyin hatalomra került. Ma mindenek előtt a jogrend stabilizálására van szüksége, az állam működőképességét kell megszilárdítania. Demokráciára is szükség van, de csak ezek után. Ha majd a jogrend megvalósul” – összegzi az orosz lakosság elsöprő többségének véleményét a moszkvai professzor.
