Varga Réka, a Mozgáskorlátozottak Egyesülete Országos Szövetségének jogásza a Granum orvosi lapban kerek-perec kimondja: középületeinkben nem valósult meg az akadálymentesítés. Holott 1998. január 1-je óta már csak a fogyatékosok igényeit figyelembe vevő, szigorú szabályok szerint szabad(na) építkezni.  Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997 kormányrendelet meghatározza még a lépcsőfokok magasságát is (maximum 15 cm), az ajtók minimális méretét (0,30 méternél kisebb falvastagság esetén legalább 0,85/1.90 méter egyébként 0,90/1,89). Tartalmazza, hogy hol milyen rámpát, csúszásgátlót, korlátot, fogódzót kell építeni, de még azt is, hogy ülőhelyzetből is kilátást biztosító, maximum 0,60 m magas mellvédnek is lennie kell.
Hogy miért nehezítik meg hendikepes társaink egyébként sem könnyű életét? Közöny, cinizmus, tudatlanság. Az építtetők szerint ez túl sok pluszköltséggel jár - mihez is mérhető a „túl sok”? Ráadásul, a tévhittel ellentétben, nem ez drágítja meg igazán az építkezést.

Varga Réka végkövetkeztetése szomorú: mivel nincs olyan állami szerv, amely ellenőrizné az akadálymentesítést, és büntetné a hiányát, a fogyatékosok szervezeteire marad a feladat, hogy kiharcolják egyenlő esélyeiket.
Egy egészséges társadalomban ez az egészségesek dolga lenne.

Dr. Nemes János