A köztársasági elnök korábbi hét éves mandátumát és a választási menetrendet Jacques Chirac volt államfő azért változtatta  meg, hogy az erős elnöki rendszerben a köztársasági elnöknek ne  kelljen egy más politikai családhoz tartozó kormánnyal társbérletben  együtt irányítania az országot. Ezzel az elnökválasztást egy  hónappal követő nemzetgyűlési választások új szerepet nyertek  Franciaországban - hangsúlyozza Pascal Perinneau, a  Politikatudományi Kutatóintézet (CEVIPOF) igazgatója.

A jelentős távolmaradásra előre lehetett számítani, ugyanis az  elnökválasztás árnyékában lezajlott nemzetgyűlési választások  eredményében a franciák többsége előre biztos volt, mert úgy vélte:  a képviselők megválasztása valójában az elnökválasztás harmadik  fordulója, vagyis Nicolas Sarkozy államfővé választásának  ratifikálása és a kormánytöbbség megerősítése.

A politológus szerint az is egyértelmű, hogy a parlamenti  választások kampánya nem hozta lázba a franciákat, s a CSA  közvélemény-kutatóintézet felmérése szerint hetven százalékukat  egyáltalán nem érdekelte.
A nemzetgyűlési választások első fordulójában elsősorban a  baloldali szavazók maradtak otthon. Főleg azért, mert Ségolene Royal  elnökválasztási veresége óta a szocialista tábor a vezetőik belső  csatározásaihoz asszisztál. A pártnak jelenleg nincs igazi vezetője,  nincs stratégiája, nem képes csatába szállni a jobboldallal és a  megújulás szükségességének felismerése ellenére sem sikerül  elindítania a szervezeti és ideológiai átalakulás valós folyamatát.

A "kék hullám", vagyis a rekordméretű jobboldali győzelem a  politológus szerint azzal magyarázható, hogy Nicolas Sarkozy elnökké  választása óta sem az új köztársasági elnök, sem pártja, a kormányzó  jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) nem okozott csalódást, és nem  követett el hibát az elmúlt egy hónapban. Sarkozy győzelmének  dinamizmusa folytatódott Francois Fillon kormányának  megalakulásában. A választók ezt a megindult folyamatot ratifikálták  a nemzetgyűlési választások első fordulójában, vagyis az új  politikai stílust képviselő sarkozyzmus nagyon népszerű jelenleg  Franciaországban.

Philippe Ridet, a Le Monde című napilap újságírója szerint  ugyanakkor az elnökválasztási lendület mellett a kék hullámnak van  egy politikai magyarázata is, amely egyben érthetővé teszi a  jelentős távolmaradást is: Nicolas Sarkozy a nyitás politikájának  jelszavával komolyan gondolja, hogy baloldali politikusokkal együtt  nem egyszerűen elnökölni, hanem kormányozni kíván. Amiatt, hogy  népszerű baloldali politikusok beléptek a kormányba, a baloldali  szavazók egy jelentős része gondolta úgy, hogy nincs értelme elmenni  szavazni, s inkább lehetőséget kell adni Sarkozynek.

A franciák elfogadták, hogy elnökké választása óta Sarkozy a  politikai színteret teljesen betölti. Az óriási érdeklődéssel  követett elnökválasztási kampányt követően a választók igazi  politikai választást hoztak a jobboldali jelölt államfővé  választásával, és ez a választás nyert megerősítést a nemzetgyűlési  választások első fordulójában.

Az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 18,57  százalékával harmadik helyen végzett Francois Bayrou-nak nem  sikerült egy önálló centrumot felrajzolni a francia politikai  térképre: öt hét alatt ötmillió támogatót vesztett el maga mögül, s  a többségnek kedvező francia választási rendszerben, valamint  jelöltjei helyi népszerűségének hiányában a Demokrata Mozgalom  (MoDem) az elnökválasztással ellentétben nem töltheti be a harmadik  erő szerepét a törvényhozási választásokon. Az autonóm centrum  kicsi, de reális jelenlétével a törvényhozásban elsősorban a  baloldalnak kell majd számolnia, amelynek feltehetően úgy kell  megoldást találnia e centrummal való viszonyában, ahogyan azt a  jobboldal tette a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal - vélik a Le  Monde elemzői.

Jean-Marie Le Pen pártját ugyanis szavazóinak tudatos és  felvállalt elhódításával gyakorlatilag megfojtotta az UMP, és 4-5  százalékos támogatottsággal egyetlen képviselőjük sem lesz a  nemzetgyűlésben. A parlamenti választásokon korábbi támogatottságát  fokozatosan elvesztő szélsőjobboldal a nyolcvanas évekbeli  marginalizált helyére csúszott vissza 2007-ben.

A nemzetgyűlési választások június 17-i második fordulójának  egyetlen kérdése, hogy a baloldal tudja-e mozgósítani  szavazótáborát, és ezzel valamennyire mérsékelnie a jobboldal várhatóan elsöprő győzelmét.

(MTI)