- Annyi történt - mondta Kóczián Péter -, hogy nem tetszettek a kérdéseim Széles Gábornak egy kolozsvári oktatóval folytatott interjúmban. A tévé által kiadott közleményben az áll, hogy azt sugalltam, Hantz Péter, a Babes-Bolyai Egyetem volt tanára az erdélyi magyarság érdekében kifejtett, állása elvesztésével járó tevékenységéért adományként, nem pedig tudományos munkássága érdemeként nyerte el az oxfordi ösztöndíjat.

- Tényleg ezt sugallta?

- Elhangzott egy kérdés, alanyom felelt rá, nem kifogásolta. Ha kifogásolja, azt mondtam volna: az újságírás nem kívánságműsor. Hogy nézne ki, ha most riportalanyként magának megszabnám, mit és milyen stílusban szabad kérdezni tőlem. És ha nem tetszene, bepanaszolnám a főnökeinél.

Kóczián szerint eltávolításának hátterében az áll, hogy Széles Gábor tulajdonos elhatározta, jobboldali fordulatot hajt végre a tévénél. Amivel nyilvánvalóvá teheti jobboldali elkötelezettségét. - Két évig viszonylag háborítatlanul dolgoztam az Echónál - mondta Kóczián, és hozzátette: Széles ez alatt direkt módon nem szólt bele a munkájába. Igaz, tavaly egyszer már kitette, de az inkább a tulajdonosi erőfitogtatást célozta; maradhatott végül, s folytathatta hetente kétszer jelentkező, Raport című félórás műsorát. Az sem állítható, hangsúlyozta a tévés, hogy elvárták volna tőle, bánjon finomabban a jobboldali beállítottságú személyiségekkel. Tény, hogy Széles Gábor soha nem kifogásolta a baloldali vagy a liberális politikusokkal szembeni "prejudikációt". Ez a vádpont csak most, a Hantz-féle interjú után kapott teljes értelmezést.

- A tulajdonos azt csinál, amit akar - szögezte le Kóczián -, az ő pénzéért dolgozom, ha azt mondja, nézd, barátom, olcsóbb tévét akarok vagy más műsorszerkezetet, néma csöndben fölállok, és egy szót se szólok. De itt most kiderült: csak egyféle, ráadásul pártos értelmezés létezik. A tulajdonos újfajta értelmezésébe pedig nem férek bele. Miközben két évig belefértem. Olyannyira, hogy három héttel kirúgatásom előtt elismeréssel szólt feszültségteremtő módszeremről. Hol imádta a műsoraimat, hol a haja állt égnek tőlem.

Kóczián Péter azt is elmondta, hála istennek senki sem jelezte neki, hogy aláírásokat gyűjtene érte. Ez azért jó, mert "mindenki, aki médiahőssé vált, kicsit bele is rokkant a hősszerepbe". Sajnálatosnak nevezte, hogy bal- és jobboldali médiatömbök jöttek létre az országban, de még ez sem jelenti azt, hogy ennyire leszűküljenek az értelmezési lehetőségek. - Plurális országban élünk - tette hozzá -, nem úgy van az, hogy a jobboldalon nincsenek árnyalatok és áramlatok. Ott se mindenki akarja mindig ugyanazt hallani. Újságíróként az a feladatom, hogy föllépjek a leegyszerűsítések ellen, mert a világ nem fekete és fehér, az igazság bonyolult. Mindenkinek joga van elmondani a maga igazságát. Az újságírás felelőssége, hogy a társadalmi diszkussziót alakítsa. Az Echo TV-nél erre tényújságíróként két éven át megvolt a lehetőségem. Jobboldali elkötelezettségű szerkesztők és kollégák társaságában dolgoztam, úgy, hogy senki se tudta, hová szavazok. Ez számomra azért fontos, mert a politikai szimpátiámnak nincs köze ahhoz, amit csinálok.

Arra a kérdésre, hogy hol talál olyan orgánumot Magyarországon, ahol kiélheti a függetlenség iránti vágyát, Kóczián, akiről legtöbbször akkor cikkeznek az újságok, ha kiteszik az állásából, azt felelte, van jó néhány olyan televízió, ahol ezt meg lehet valósítani.

Keresi a neki megfelelő csatornát.

\'Annyi történt, hogy nem tetszettek a kérdéseim Széles Gábornak\'