Kajakra

Nem sok, alig három olimpiai aranyérem került veszélybe akkor, amikor Janics Natasa rávágta az ajtót edzőjére, Fábiánné Rozsnyói Katalinra. Az eset másfél hónapja történt; bő fél évvel azután, hogy a rettegett női kajakrészleg kilencből kilenc első helyet szerzett a szegedi világbajnokságon. Maga volt a mámor.

Mára csöppet változott a kép.

Na, nem elsősorban a megbízhatóságot illetően - ügyeletes menő mindig akad -, hanem egyáltalán; ha bátrak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, össztársadalmilag, ugyanis elég csak felütni a napilapokat (rendre), kinyitni a tévét (szombat esti kereskedelmi hírműsor!), a polgár azt látja, mindenki, minden szinten "az üggyel" foglalkozik, s véleményt alkot a saját szavaival. Hogy tudniillik mi lesz a verhetetlen Kovács-Janics párossal. Líraibban: akkor most miként alakul ennek az "édes kicsi" lánynak meg az ő "kemény" trénerének a sorsa, kell-e tervezni a pletykalapokban és bulvárműsorokban a helyet a fordulatoknak. Igen, a kajak-kenu eljutott odáig, hogy már nemcsak a sikerei okán ad témát évente három-három napig, s főszereplői nem csupán a sportrovatokban tűnnek fel, hanem társasági és más kiadványokban (reklámhordozóként, hősként, hősnőként). Hogy ez minek tulajdonítható, az összetett kérdés - a válasz a permanens eredményszállítástól a PR- és marketingmunkán át a "milyen normálisak ezek" tárgyköréig boncolgatható -, ám az tény, hogy a megtett út óriási. Nyolc éve Angyal Zoltán még azt nyilatkozta lapunknak, hogy csak akkor ismernék fel az utcán, ha kirabolna egy bankot; most elég húsz deka füstölt pulykapárizsit (vékonyra szelve) vásárolnia a sarki boltban.

S ez még akkor is rendben van, ha a Reuters hírügynökség jelentései között lámpással kell keresni a sportág híreit, sarkítva: ha a világ "bizonyos" részét fedi csak le a kajak-kenu. Mi, magyarok be vagyunk állva az "olimpia: kajakérmek" konklúzióra, mondhatni, az állami és sportirányítás szépen fésült elöljárói éppen e sportág miatt húzhatják ki magukat négyévente, a játékok után. Sydneyben négy, legutóbb, Athénban három arany mentette meg a vezéreket a koppanástól, miként a jövő évi, Pekinget célzó értekezletek is a k betűsökkel kezdődnek. Pontosabban: kezdődtek, lévén, hogy az ominózus botrány nyomán - jóllehet a férficsapatban mindig bízhatunk - kissé lazítani kellett a nyakkendőkön. Noha senki nem mondta ki, az eredmények azt mutatták: az olimpia három női kajakszámából egyesben az azonos kategóriájú Janics vagy Kovács, párosban a Kovács, Janics duó, négyesben pedig a Paksy Tímea, Kovács, Janics plusz "akárki" kvartett szeli majd a habokat, következésképpen a riválisok inkább maradjanak a csónakházban. Ehhez képest most az van, hogy az edzője ellen lázadt, a hét végi válogatón szimplán leálló Janics összebukni, az alapterv pedig végképp borulni látszik. A megoldás - kvázi közös érdek - alighanem az lenne, ha Janics összeszorított fogakkal visszatérne a belőle is klasszist nevelő Fábiánnéhoz, s nem foglalkozna azzal, hogy Kati néni az edzéseken edzőként viselkedik.

Ellenkező esetben persze lehet lányegylet teadélutánjaira járni. Csak hát akkor nincs se babér, se pénz, és még a Fókusz stábja se érdeklődik kabalaállatunkról.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.