Patthelyzet

Szegény-szegény Anonymus! Ebben a furcsa esztendőben belőle is giccs lett. Mármint a pusztaszeri szobrából (Mészáros Mihály), ahogyan Árpád vezér (Kallós Ede), vagy akár Szent István (Varga Imre) is erre a sorsra juthat. Azért írok furcsa esztendőt, hiszen alig múlt egy éve, hogy az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark a maga kategóriájában elnyerte az év múzeuma kitüntető címet, most meg, saját (új) igazgatója - mint az Ópusztaszeren beázik a tető címmel (május 26.) megjelent információban olvasható - így fogalmaz: "(...) arculatváltást terveznek, mivel egyfajta giccs az, amit itt az utóbbi tíz évben láthattunk".

Ezek szerint a giccs kategóriába tartozhat a gátőrház, a százötven éves szegedi tanya, a szántógép és szélmalom, az erdészház, a körkép, meg a földreform emlékműve. Egyszóval minden, ami ott van, hiszen a citált cikk szerint, a vélt harmóniát csak akkor lehetne megteremteni, ha a parkban elhelyezett emlékek egy részét - azaz a nemzeti kulturális örökség itt látható elemeit - eltávolítanák.

Feltételezem, hogy a három hónapja, szégyenteljes körülmények között kinevezett új igazgató vagy tanácsadói ismerik az ország összes szabadtéri néprajzi múzeumát és régészeti emlékhelyét, netán Európa más országainak hasonló kincseit, sőt lehet, hogy Európán kívül is jártak ilyenekben, nem beszélve kontinensünk vagy Ázsia körképeiről és az azokhoz kapcsolódó emlékhelyekről. Birtokukban van az a tudás, amellyel korrigálni tervezik azt a "hibás" koncepciót, mely a szeri emlékhelyen megfigyelhető. Az ugyanis, hogy kiteszik az embereket, leváltják a felügyelőbizottságot nem a változás tervezete.

Azt hiszem, a harminchét éve megalakult emlékbizottság egykori tagjai közül már csak Dömötör János és jómagam élünk. Lehet, hogy csak mi ketten tudjuk, hány szakember dolgozott a terveken? Hogy valójában az 1970-es elképzeléseket valósította meg korának legjobb építész, képzőművész, etnográfus gárdája? Hogy állami támogatást a körkép restaurálásának befejeztéig kapott a park és azóta önerőből működik? Hogy a kulturális örökség tulajdonosának - ez esetben a megyei önkormányzatnak - törvényben szabályozott kötelessége a tulajdonába került műtárgyak őrzése, restaurálása és szakszerű bemutatása?

"(...) azért mert valaki nem tud tojást tojni, meg tudja különböztetni a friss tojást a romlottól" - mondta G. B. Shaw a kritikusokról. Csakhogy, Shaw a maga műfajában csak friss tojást gyártott, így jogában állott a romlottak kritizálása. Ennek tudatában, csak kellő tapasztalat, meglevő szakmai ismeretek és bizonyított eredmények birtokában szabadna lerombolni azt, ami működik, és ami a park eddigi három és fél millió látogatójának tetszett.

Nem ismert azonban sem új áttekinthető terv, sem új elképzelés az emlékpark továbbfejlesztésére, egyáltalán működtetésére. Pályázatokból nem lehet kulturális létesítményt fenntartani, ezt már tudjuk, különösen akkor nem, ha a tulajdonos nem invesztálni, de szíve szerint maga is profitálni szeretne a parkból.

Ebben a patthelyzetben talán szerencsésebb lenne, ha az önkormányzat tulajdonában levő, a kerítésen kívül fekvő területen kísérleteznének, nehogy úgy járjunk, mint másfél évtizede a nagymarosi erőművel: se Duna, se áram.

Trogmayer Ottó

Szeged-Budapest

Az eltűnt garancia nyomában

Egyik reggel gyermekeinknek napi anime-adagjukat kívántuk volna megadni, amikor a DVD-játszó kattogni kezdett, el sem indult és a benne levő lemezt sem adta ki. Rövid feszegetés, gombnyomogatás után nem volt más hátra: irány a szerviz. A garancia épp egy hét múlva jár le, csodálkoztunk is, hogyhogy nem utána egy héttel romlott el a gép.

A garancialevélen egy VIII. kerületi cím volt szerviznek megadva. A kijelölt bérház hosszan elnyúló körfolyosóin néhány gyerek játszadozott. Mit keres? - szólt le egyikük. A szervizt - mondom bizonytalanul. - Ez itt a nyolcadik kerület! - világosít fel a gyerkőc.

Végül megtalálom az ablakba rakott cetlit: Elköltöztünk. Új cím: Kőbánya. Felmerül bennem, hogy ha kereskedő lennék, a boltokat a város közepébe, a szervizt pedig lehetőleg a város legszélső utcájának utolsó házába telepíteném.

Kőbányán a szervizben már épp mondanám be a hibajelenséget, de megelőznek: elém tolnak egy fénymásolt papírt. Mivel a gyártó cég minden meghibásodott garanciális alkatrészt külön akart bevizsgálni, a forgalmazó felmondta szerződését az összes szervizzel és ezentúl csak saját telephelyükön javítják ezeket a lejátszókat, Nagykátán. De visszavihetem, ahol vettem, vagy elküldhetem postán is Nagykátára. Útirány: inkább Újpest, a bolt. Még rátelefonálok a nagykátaiakra: biztos, hogy vihetem a vásárlás helyére?

Kedves női hang megerősíti: biztos, de gyorsabb, ha postán küldöm el. A vásárlás helyére már késő este jutok el. Húszperces várakozás után sikerül elérniük a főnököt: a készüléket nem veszik át, azt a kedves vevőnek kell elküldenie Nagykátára.

Másnap reggel - biztos, ami biztos -, még egyszer kipróbálom a DVD-játszót. És kiadja a tálkáját - benne egymáson két darab DVD-vel. Micsoda szerencse - gondolom -, megspóroltam magamnak a szervizes pillantását, amint sajnálkozóan közölte volna velem: kedves uram, ha lehet, máskor csak összesen 1 db DVD-t helyezzen be lejátszójába, és nem lesz baj a készülékével...

Hargitai Henrik

Piliscsaba