Így kell ezt csinálni: jó előre válsághangulatot kelteni, kemény hangon egymásnak üzengetni, jeges légkör látszatát kelteni, mindenféle várakozást lehűteni, aztán az ezekhez képest bekövetkező bármilyen jelentéktelen elmozdulást felnagyítani, hatalmas léggömbbé fújni, arra meg ráírni: TOTÁLIS SIKER!

Ez a heiligendammi recept. Amely bevált. Amelynek alapján a főszakácsnő, Angela Merkel nem egész két nap alatt a világon mindenkinek összeütött egy kis ennivalót: a kérdés már csak az, hogy megeszik-e főztjét az emberek, vagy lesz annyi eszük, hogy undorral elforduljanak tőle.  

Elhiszik-e Afrika éhező, AIDS-ben, maláriában, vérhasban szenvedő milliói, hogy most majd, Heiligendamm után jobb lesz az életük, lesz mit enniük, gyógyszerük, munkájuk, pénzük?

Naná, hogy már a kérdésfelvetés is abszurd: honnan tudnák a szerencsétlenek, hogy mi fán terem Heiligendamm, G8, Merkel, Putyin, Blair ... Nyilván Bushról sem hallottak. Talán Amerikáról igen.. Pedig ha hallottak volna, akkor bizony a nevezett  hölgy és urak meggyőződése szerint most ugrálniuk kellene örömükben. Hatvan milliárd dollárt ígértek nekik Gyógyszerekre, nyavalyáik leküzdésére.

Kit érdekelnek most már olyan részletek, hogy ki, mikor, kinek és hogyan teremti elő és osztja el a szóbanforgó pénzeket. Vagy, ha előteremtik is valahára, majd jól lenyúlják a donoroknál is korruptabb afrikai népképviselők.

Az államférfiúi nagyság és a nagyvonalúság, a tenniakarás és a felelősségérzet a lényeges. Mi itt,  Európa közepén aztán igazán értjük, mekkora nagyvonalúságról van itt szó, hiszen ugyane hölgyről és urakról meg az urak hozzánk közelebb álló barátairól egészségügyekben nekünk nem éppen a költekezési kedvük jut az eszünkbe. Háromszoros hurrá hát nekik.

És a természet állapotáért aggódók is jó lesz, ha végre abbahagyják a nyammogást. Gényolcéknak sikerült az áttörés: még a krónikus széndioxidfüggő Bush elnökkel is sikerült megértetniük, hogy 2050-ig most már aztán tényleg tenni fog kelleni valamit. Hátrább hát a hőmérőkkel globalizációkritikus barátaim!

Egyedül a spekulánsok és az ő átlagember által felfoghatatlanul működő hedge-alapjaik úszták meg szárazon ezúttal a mindent elsöprő multinacionális kompromisszumkézséget – ők továbbra is maradhatnak globálisan és lokálisan is törvényen kívüli tényezők. De ez is érthető. Nem ők, hanem az a fránya randalírozó, köveket dobáló Fekete Tömb csuklyát öltött tagjai jelentik a szent globalizációra a fő veszélyt – a közéjük keveredett és, minő blamázs!, lebukott rendőrspiclikkel együtt.

Szóval akkor mi a gond a globalizációval?

Az ugye nem lehet, hogy Oskar Lafontaine-nek lenne igaza, és nem is azzal, hanem a kapitalizmussal van a baj?