Sarkozy valóban tett egy ilyen javaslatot - de azzal, hogy amennyiben hat hónap múlva sem lesz más megoldás, akkor Moszkva fogadja el a mostani, nyugati tervezetet, amely gyakorlatilag függetlenné nyilvánítja Koszovót.

Gyorsan kiderült, hogy ez így Moszkvának, és persze Szerbiának nem jó, hiszen a koszovói albánoknak elég volna hat hónapig húzni az időt, előre nyertesnek vannak nyilvánítva. Szerbia új kormányának Koszovó-ügyi minisztere kapásból el is utasította a javaslatot, majd a G8-államfők vezető szakértői is hiába tárgyaltak péntek hajnalig: nincs egyezség. Szerbia és Oroszország egyelőre elvben és távlatilag sem nyugszik bele abba, hogy Koszovó elkerülhetetlenül független lesz - ahogy Sarkozy fogalmazott. Korábban George W. Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök külön megbeszélésén sem jutottak dűlőre.

A tartomány albán többségének miniszterelnöke arra számít, hogy a halasztás kudarca után felgyorsul a BT-ben a szavazási folyamat. Ez azonban nem biztos, mert - ismét Sarkozy szavai szerint - immár valószínű az orosz vétó.

Logikailag két lehetőség van. Az első: valameddig még húzzák az időt, amivel nem jutnak semmire, hiszen egyszerűen nincs olyan formula, amely a szerbek és az albánok számára egyaránt elfogadható volna. Ebben az esetben mondjuk ősszel, az oroszok számára elfogadhatóbb időpontban hoznak egy picit kozmetikázott BT-határozatot. Szerbia, mást úgysem tehet, beletörődik, noha sokáig nem ismeri majd el. A másik lehetőség, hogy az orosz vétó miatt egyáltalán nem lesz új BT-határozat, ám ennek ellenére Amerika és az Európai Unió elismeri Koszovó ellenőrzött függetlenségét, és az Európai Unió átveszi az önálló Koszovó Köztársaság felügyeletét. Szerbia ez esetben is tiltakozni fog, de nem tehet semmit. Lehet, hogy a belgrádi kormánynak ez a második eset jobb, hivatkozhat arra: mi mindent megtettünk, de a nagyhatalmak igazságtalanságával szemben nem tudtunk mit csinálni.

Montenegró és Macedónia - mindkét országban jelentős albán kisebbség él - a minél gyorsabb koszovói függetlenséget sürgeti, hogy az "albánkérdés" végre nyugvópontra jusson. Ez a nyugati érdek is, és - bár ezt természetesen nem ismerheti el - voltaképpen Szerbiának is jobb lenne túlesni a dolgon, hiszen reálisan aligha remélheti, hogy valaha is viszszaszerzi elveszett, 95 százalékban albánok lakta tartományát.

Magyar szempontból kényes a helyzet: újabb koszovói szerbek települhetnek a Vajdaságba, és általában tovább radikalizálódhat a szerb nacionalizmus. Budapest az Európai Unió tagállamaként, Brüsszel közös határozatára hivatkozva ismerheti el a független Koszovót, és az ottani szerb kisebbség védelmezőjeként léphet fel. Kérdés, elég lesz-e ez Belgrádnak, amely korábban azzal fenyegetőzött: megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek elismerik a független Koszovót. Ez nem valószínű, hiszen Szerbia elvágná magát Európától, miközben az EU éppen most kezdi újra vele a társulási tárgyalásokat.