"Ahhoz mi nem kellünk, hogy ne történjék semmi"
- Ma ülésezik a párt országos tanácsa, ahol a kormányzás egy évét értékelik. A közelmúltban az SZDSZ bekeményített. Meddig tart az elszántság?
- Az előző ciklusban 10 százalékos államháztartási hiányt sikerült összehoznunk. Fél éve még sokan aggódtak, hogy összeomlik a forint, bedől a tőzsde, romlanak majd a külgazdasági pozícióink. Az aggodalom jogos volt. Ezért a kormány első lépésként rendbe tette a pénzügyeket. Ebben, eddig úgy tűnik, jók vagyunk. Az ország befektetői megnyugodtak, a stabilitás helyreállt, a forint erős, a tőzsde az elmúlt napokban rekordokat döntött. Ha döcögve is, de beindultak a reformok, leginkább az egészségügy területén. Sikernek gondolom, hogy a többség érdeke győzött a gyógyszeripar, illetve a patikuslobbi fölött. Még akkor is, ha mindebből egyelőre csak annyi látszik, hogy néhány tízmilliárd forinttal csökkent az egészségügyi kassza hiánya. Az emberek az egészségügy területén egyelőre csak az átszervezések nehézségeit látják, nem pedig azt, hogy érdekükben történik az állami monopóliumok megtörése. Persze nehéz megérteni, hogy az állam mindenhatósága tévképzet, hogy azok a rendszerek működnek igazán, amelyekben megjelenik a magánfelelősség is. Így van ez az oktatás, a közlekedés vagy az árampiac területén is.
- A monopóliumok megtörését az egyik legkisebb frakció "erőlteti" - márpedig az MSZP-ből nem lesz liberális párt. Noha a miniszterelnök-pártelnökkel egyes kérdésekben meg tudnak állapodni, az MSZP mind kevesebb ügyben tűnik partnerüknek. Egyre többször emlegetik az SZDSZ-ben: így nincs értelme a koalíciónak.
- El kell ismernünk, az MSZP nyerte a választásokat, ezért túlnyomó részben nekik is kell viselniük a kormányzás felelősségét. Az SZDSZ felelőssége pedig az, hogy mindennap megkérdezze: te elégedett vagy a kórházak, az egészségügy, az egyetemek, vagy a vasút működésével? Azt is meg kell kérdeznünk, hogy ha elmaradnak a reformok, akkor mitől leszünk egészségesebbek, mitől lesznek jobbak az egyetemeink, vagy mitől gyorsul a gazdaság. Szóval elfogadjuk, hogy az MSZP a nagyobb, az erősebb, de nekik is érteniük kell, hogy miben vagyunk partnerek és miben nem. A reformban vagyunk partnerek, az eredmény azonban vegyes: az egészségügyben a jelek szerint sikerül, az oktatásügyben pedig, érdekes módon, nem sikerül megvalósítanunk a gazdasági autonómiát. A vasúti reformban meg tudtunk állapodni, kompromisszumot kötöttünk: a szociálpolitikai kedvezmények átalakításához nem nyúlhattunk, viszont a vízfejet leépíthettük. Nem erőltetjük a vegytiszta liberalizmust, a piacosítást. Viszont ahhoz mi nem kellünk, hogy ne történjen semmi. Ezt érthetően elmondtuk partnerünknek. És közös felelősségünk annak megértése, hogy a reformok elmaradásával súlyos vesztenivalója van az országnak. Egyszerűen gondolkodom erről. A baj az, hogy a legtöbb politikus nem hisz a szemének. Ha azt látom évtizedek óta, hogy az állami vasút mindig koszos, a kórház pedig soha nem működik, az állami egyetemek messze-messze lemaradtak a világ egyetemeitől, akkor végre hinni kéne a szemünknek. Az eredeti kérdésére visszatérve tehát: az országos tanács ülésén a koalícióban maradás forgatókönyvét dolgozzuk ki. Az a célunk, hogy ne fogyjon el a bátorság, az MSZP, a kormányfő vállalja fel a reformokat. A koalíciós vitákat sürgősen le kellene zárni.
- Június végére tűzték ki a megállapodás határidejét az egészségügyi reformról. És ha nem jön össze?
- Kell hogy legyen megállapodás. Ráadásul több mindenről, nem csak arról, hogy egy- vagy több-biztosítós legyen az egészségügy. Az országos tanács elé egy olyan listát viszek, amelyen az ismert kérdések mellett az egyház-finanszírozás, a rendőrség civilesítése is szerepel. Remélem, a koalíciós partner megérti, hogy nem a konfliktus élezését akarjuk, hanem konkrét problémákat akarunk megoldani. Addig vagyunk érdekeltek a kormányzásban, amíg van reform.
- Végső esetben kiszállnának? Mérlegelik-e, hogy adott esetben az MDF is támogathatná kívülről a kormányt, nem csak az SZDSZ?
- Mi a belső támogatás feltételeiben gondolkodunk.
- Az SZDSZ elnökválasztási kampányában azt várták, jót tesz a nyilvánosság a pártnak - népszerűségük azóta sem moccant.
- Nem kell annyira aggódni értünk, történtek változtatások, ha nem is látványosak. Tudjuk, mit akarunk, megkezdtük a pártszervezet átalakítását, hamarosan megválasztjuk a választókerületi elnököket. Őszre minden választókerületben megerősítjük a jelenlétünket. És ami legalább ilyen fontos: sikerült megtörnünk a párt megosztottságának öröklődő hagyományát.
- A koalíciós konfliktusokat a minap Tölgyessy Péter a Hírszerzőnek úgy foglalta össze, hogy ez a szokásos szabad demokrata nyomásgyakorlás: "a kisebb koalíciós partner felfújja magát, hogy félelmetesen eltökéltnek látszódjék".
- Tölgyessy Pétert tisztelem, de most nem értek vele egyet. Igazából nem az SZDSZ-szel szokott bajuk lenni azoknak, akik bírálnak bennünket, hanem azokkal a gondolatokkal, amelyeket képviselünk. Pedig azokat minden komoly nyugat-európai párt már rég magáévá tette. Ha valaki cselekvésképtelen vagy fél a versenytől, sokkal könnyebb bennünket kritizálnia, mint nekimenni, vagy negligálni a piac, a verseny, a teljesítmény európai kultúráját.
