A korai kultúrák tagjai pontosan ismerték a saját kultúrájuk természetét. Tisztában voltak a lehetőségekkel, tilalmakkal, bűnökkel, büntetésekkel. De a kultúra meghatározta őket egyenként is, tudták, hogy mi a szerepük a társadalomban, és hogyan kell viselkedjenek, hogy érdemes tagjai legyenek közösségüknek. Paradicsomi állapotok voltak. A mai tömegtársadalmakban a kultúra átláthatósága megszűnt. Senki se tudná felsorolni, hogy a társadalom tagjai mivel foglalkoznak, mert annyiféle foglalkozás van, az meg, hogy hogyan kell gyereket nevelni, nagyon vitatott kérdés, nincsen egységes álláspont. A hiedelmek is elképesztően változatosak. A felnövő generációk tagjai, ha a családjuktól nem kapnak megfelelő útmutatást, teljesen bizonytalanok afelől, hogy milyen a normális élet.

Azért a modern társadalmakban is megfogalmazódik néhány állítás arról, hogy az adott társadalom polgárának hogyan kellene boldogulnia élete során. Ezek sokszor félrevezetőek, mert kimaradnak belőlük lényeges elemek, vagy csak a távoli jövőre utalnak, és adósok maradnak az oda vezető, rendszerint rögös út felvázolásával. A diktatúrának biztató gondolatai voltak az egyenlőségről, a jólétről, a közösségről, persze mindezt a távoli kommunizmus ködébe rejtette. A rendszerváltás első éveiben a szabadság hangsúlyozása volt a legfontosabb. Szabadok vagyunk! Minden lehetséges módon, még a miniszterelnököt is lehülyézhetjük, olyan szélesek a lehetőségeink. Az, hogy a szabad ember nem születik, hanem hoszszú szocializációs folyamatban konstruálódik, és a szabadságokon kívül oktatásra, kultúrára, netán lakásra és normális táplálkozásra is szüksége van, az valahogyan háttérbe szorult.

A szabadság emlegetését a politikusok fölöslegesnek is vélték egy idő után, inkább elviselik, mint hangsúlyozzák az élet emez aspektusát, és mellette, helyette sokféle ajánlat született. "Egy az ország, egy a vezér" - vagyis adjuk fel gondolkodási szabadságunkat valamely közös cél érdekében, és akkor - megint csak a távoli jövőben - ragyogó életünk lesz. Én inkább gondolom az országot sokszínűnek, sokféle érdekcsoport közösségének, amelyben éppen a különféle érdekek egyeztetése a legfontosabb, de én nem vagyok politikus. "Versenyképesség, öngondoskodás" egy másik javaslat. Mintha a versenyképességet meg lehetne enni, vagy alkalmas lenne a család felnevelésére.

Valószínűleg nem merész az az állítás, hogy az ország lakóinak többsége nem gondolja, hogy valamelyik politikai erő szűk vezetői csoportjának jóléte a legfontosabb számára, de azt sem, hogy családot, mindennapi életet, kultúrát félretéve belevesse magát valamiféle láthatatlan versenybe, amiből persze nem ő fog győztesen kijönni, de azért nagyon fontos, hogy részt vegyen benne. Ez a versenyképesség túlságosan absztrakt koncepció mindennapi fogyasztásra. Az öngondoskodás világos, jól érthető, csak az a baj vele, hogy elveszi a másokról gondoskodás felelősségét, az emberi közösségek magasabb rendű értelmét. Ha senkivel sem kell törődnöm, csak magammal, akkor fontos lesz a verseny is. Mindent nekem! Én leszek az élet császára! Pedig ugye nem erről van szó, csupán arról, hogy ha valamilyen bajba jutok, akkor ne az államtól várjak minden segítséget, hanem én is készüljek fel a bajra a magam eszközeivel.

Leszámítva ezeket az elégtelen politikai absztrakciókat, a polgár nem kap világos eligazítást arra nézve, hogy ezt a kultúrát mi mozgatja, mit kell tenni azért, hogy elégedett tagja lehessen az ember. Különböző ajánlatok zúdulnak rá, de a tartalmas élet receptje bizonyosan nem a felfokozott fogyasztásban rejlik, hanem valahogyan az életmódban. Tehát abban, hogy az emberek megteremtik otthonukat, saját házukat, lakásukat, és büszkék arra, hogy ez kényelmes, kellemes életet szolgál, abban, hogy felnevelik gyermekeiket, abban, hogy azt gondolják, a gyermek nevelése, oktatása fontos, hogy azért kell anyagi javakat szerezniük, mert ez segíti őket a megfelelően élő család kialakításában. Meg kellene tanítani az embereket arra, hogy a saját életük felépítésével foglalkozzanak, hogy képesek legyenek az életükkel kapcsolatos miért és hogyan kérdésekre válaszolni. Miért pont erre van szükséged? Hogyan teremtesz nyugodt életet a családodnak? Fontos lenne a különböző ünnepek megtartásának, rítusok elvégzésének módjait közösen kialakítani. Ezek mindig közösségi tevékenységek, valamiképpen szabályozzák a közösségekkel való kapcsolatainkat is - nem mindegy, hogy hogyan épülnek fel.

Politika? Igen, ez is fontos. Azoknak, akik ebből élnek, meg négyévente mindenkinek.