A Tejút rovatban Jósika Miklós másfél évszázadosan is érvényes novellája indítja a Csillagszemet, amelyet kortársaink írásai követnek. Bánki György novellája egy tizenegyedik emeleti neonkék ablak mögött (nem) játszódik, Scheer Katalin kiskamaszainál a kibontakozó testiség háttere a kisvárosi lakótelep, Csontó Sándor elmagányosodott panelfigurái talán egymásra találhatnak a lépcsőházi folyosón. Kiss Ottó és Király Levente verseit is az „olvasztókalitka” ihlette. Csaplár Vilmos Igazságos Kádár János című könyvéről Tamás Zsuzsa ír, és bár a népszerű regény közvetlen környezete nem a paneltenger, de a korszak, amelyet elregél, a lakótelepek aranykora. Szüts Miklós festményeit Faludy Judit művészettörténész mutatja be, a kilenc „betonkemény, jéghideg” autonóm kép tökéletes megjelenítője a lapszám írásainak.

A Csillagporban Iványi Gábor mesél a békásmegyeri pincekápolnáról, ahol „mint lehúzott vécé,/ zúg majd a Dies irae”, ahol „ tisztán hallható volt (sőt dugulás esetén tapasztalható is), hogy milyen mord valóság az alvilág.”

Buzás Gábor ifjú újságíró „szomszédol” ajtóról ajtóra, majd kiterjesztve a barangolást: lakótelepről lakótelepre. Schüttler Tamás bemutat egy lépcsőházi hajléktalannal viaskodó tipikus lakóközösséget, Jankovic Milán felállítja a szabadság szobrát, Turcsányi Sándor betolja a felvevőgépet a lépcsőházba, Ligeti György pedig a fejünkben élő panelekről elmélkedik.

Kovai Melinda szociológus rendet rak egy kicsit a témában: kis paneltörténelem-óra keretében eljuthatunk a Bauhaustól a „Kádár János-lakóparkon” keresztül a „burzsujpanelekig”. Tamás Tibor a Pingpong dokiról és annak éjszakai klubjáról szól, Biczó Gabriella pedig kiviszi az olvasót Kápmegyre. A Csillagszálló szokásos hajléktalan interjújának mostani alanya, a Farkasember természetesen egy panelházban húzza meg magát éjszánként. A folyóirat szociális információit böngészve nagyszerű tippeket találhat az olvasó, ha felújítaná lakását vagy kedvezményesen nyaralni vinné családját.

A Kicsi Csillag meséjét ezúttal a téma nagy ismerője, Békés Pál írta „A kétbalkezes varázsló”-ról és barátjáról, egy lakótelepi kisfiúról. A júniusi számpt Lackfi István „Törpe és óriás között” araszoló versei zárják.