Mustrálgatjuk a házat, az öreg hölgy meg én. - Nem csoda, hogy senkinek sem kell - mondja az öreg hölgy -, nézzen csak rá, olyan, mint az a hely, ahol a halottakat elégetik.

A hasonlat két perc múlva másodszor is előbukkan, a másik szomszédasszony viszont már kerek perec ki is mondja: akár egy krematórium. Plusz a rendetlenség. A kettes számú nyugdíjas asszony arról tudósít, hogy a ház tulajdonosa építőanyag-lerakónak használja a ház körülötti sáros placcot. Azt is tudni véli, hogy ezért is nem fejezték be a burkolást: amíg nincs kész, nyugodtan lehet ki-be hordani a többi építkezés kellékét. Itt áll, - teszi hozzá -, és elveszi tőlünk a fényt meg a levegőt. Valaha még a budai hegyeket is látni lehetett az ablakunkból - nosztalgiázik.

A palazzó nekünk se tetszik, de ez nyilván a mi dolgunk, ízlések és pofonok. Az is magánügy, hogy úgy érzékeljük: az épület ezekkel a csúcsokkal és a vörösgránit-burkolattal olyan távol áll attól, amit az egyszerű, de igénytelen Fogarasi úton egyébként látni, hogy az szinte üvölt.

A kupleráj, ami a csendesen rothadó rétegeltlemez-kerítés jókora foghíjain benézve felfedezhető, az viszont véleményünk szerint már nem magánügy. Tiszta sor, hogy ez itt nem a Champs-Élysées, de az állapotok akkor is méltatlanok. A kerítés mögött minden van, amit bölcselmünk álmodni képes: rozsdásodó szerkezetek, téglarakások, vascsövek, cserepek, raklapok, egy leharcolt MÁV-konténter, két véletlenül berepült, vissza nem kapott gumilabda, egy rothadó alma, és még sok más csuda, festői rendetlenségben. A lehangoló képet csak egy kedves kutya oldja némileg, kivérzett gumicsirkével a szájában szaladgál föl és alá, Bodri kutyám, hegyezd füled, hadd beszélek mostan veled, mondom neki, de nem reagál. Nyilván nem Bodrinak hívják.

Úgy is mondhatnánk, hogy egy pechsorozat eredményét látjuk a Fogarasi út 45-47. előtt. A ház gazdája, a Veritas Invest Zrt. eredetileg magamagának készíttette a palotát: úgy nézett ki, hogy ők építhetik meg a Paskál lakóparkot, tehát vezetői úgy gondolták, új irodaházuk legyen a nagy projekt közvetlen közelében - mondta érdeklődésünkre az elnök-vezérigazgató Horváth János. A Paskált végül azonban más cég húzhatta fel, ők meg itt maradtak egy költséges anyagokból összerakott, (állítólag) fantasztikus gépészettel felszerelt, vagyis jó drága épülettel (a telek 300 milliót ér, az épület mai áron 600 milliót), amelyre már nem volt szükségük. 2002-ben - amikorra a ház elnyerte mai formáját - úgy volt, hogy az Oktatási Minisztérium megveszi, de a Fidesz-kormányt leváltották, a tranzakcióból így nem lett semmi. Voltak persze vevőjelöltek azóta is - tette hozzá Horváth -, de az a baj, hogy a ház túl igényes; a fizetőképes kereslet egyszerűbb, tehát olcsóbb házra van kalibrálva. Ami pedig a rendetlenséget illeti, hát igen, valóban telephelynek használják a placcot (bár a burkolásnak ehhez semmi köze), de nem jókedvükben. Megpályáztak egy Öv utcai telket az önkormányzatnál, hogy legyen hová pakolniuk, de végül azt is más vitte el - a harmadik pech.

Horváth mindenesetre biztosított minket arról, hogy az összevisszaság hamarosan megszűnik. A házat irodánként és üzletenként bérbe adják még az idén; ez már biztos, annyira, hogy már azt is tudni, a földszinten például autószalon lesz. Ezzel természetesen megszüntetik a telephelyfunkciót, tehát újra helyre áll a rend.

A házat meg persze majd megszokjuk, ahogy szoktuk.

A környéken élõk csak krematóriumként emlegetik az épületet