Ali Dilem algériai karikaturista saját példáját ismertette: az egész hadsereg rászállt, amikor kifigurázta Abdelaziz Bouteflika államelnököt. Ötször tartóztatták le, külön eltiltva attól, hogy a tábornokokból is gúnyt űzzön. A rend őrei meg is kérdezték tőle: de hát miért veszi az egyenruhásokat csúnyábbra vagy éppen nagyobbra annál, mint amilyenek a való életben? - Ha szépnek rajzolnám meg őket, akár le is tehetném a tollat! - hangzott a válasz.

Az albizottság ülésén lezajlott vitában felvetődtek a szólás - rajzolás? - szabadságának határai is. Jean Plantu, a párizsi Le Monde karikaturistája szerint a Mohamed-, illetve a holokausztrajzok világbotrányt kiváltó ügye azt mutatta meg, hogy a rajznak anélkül kell kritikus szelleműnek, erőt sugárzónak és átütőnek lennie, hogy gyűlöletet sugározzon, s semmibe vegye a vallásos vagy éppen a vallástagadó emberek érzéseit. Ami viszont a diktatúrával való szembeszállás jogosságát illeti, Plantu úgy vélte: "munkánk kissé olyan, mint a barométer, amely a véleménynyilvánítás szabadságának fokát mutatja".

Jean Plantu véleménye az Európai Parlamentrõl a Le Monde-ban