Két hónapig tesztelte közösen a T-Mobile és az Antenna Hungária (AH) a DVB-H (a kézi készülékekhez, vagyis döntően a mobiltelefonokhoz igazított digitális tévéműsor-sugárzási szabvány), illetve a mobil műsorvétel hazai működőképességét. (Megjegyzendő, hogy 3G-n, illetve wapon jelenleg is lehet filmeket és tévéműsorokat nézni mobiltelefonon, ez azonban műszaki és árazási szempontból is sokkal szűkebb réteghez jut el, mint majdan a DVB-H). A két érintett szerint az április elején indult kísérlet eddigi mérlege egyértelműen sikeres, a valódi tesztet azonban a kereskedelmi szolgáltatás bevezetése jelenti majd.

A próba során az AH a Nemzeti Hírközlési Hatóság és az Országos Rádió és Televízió Testület engedélye alapján a négy közszolgálati csatorna (m1, m2, Duna TV és Duna 2 Autonómia) műsorát sugározta. A mobiltévé-vételre alkalmas készülékeken az említett adók mellett kiegészítésként az ESG (Electronic Service Guide: elektronikus szolgáltatási kalauz) is megjelent, ebben a műsorokhoz kapcsolódó információk között böngészhetnek az előfizetők.

A teszt július végéig tart, utána a felhasználói észrevételek összegzése következik, s optimális esetben még ebben az évben vagy a jövő év első felében elindulhat a mobilra hangszerelt kereskedelmi tévéadás. Hogy milyen lesz a fogadtatás, arról a szolgáltatást korábban bevezető országok tapasztalatai mellett a legtöbbet talán az a piackutatás árul el, amelyet tavaly végeztetett el a T-Mobile és a TV2. A felmérésből kiderült, hogy a fogyasztók egészen mást várnak el a mobiltévétől, mint a mindennapos változattól.

Fontos, hogy a műsort könnyű legyen előre- és visszatekerni - vagyis a telefonon tévézők türelmetlenebbek -, megállítani és elmenteni. A legnagyobb kereslet az élő műsorokra - mindenekelőtt a hírekre -, a humoros tartalmakra, a mesékre és az animációkra lenne, a tévés szappanoperák iránt kisebb az érdeklődés, a tévés epizódok rövidített, archivált tartalma viszont mobilra is eladható.

Nyilvánvalónak látszik, hogy egy-egy csatorna műsora nem tehető át változtatás nélkül az új médiumra, azaz önálló mobilos műsorcsomagokra lesz szükség (részben jogi okok miatt is, mivel a filmekről és más átvett programokról szóló szerződések a mobilos felhasználásra nem feltétlenül adnak jogot). Kialakulatlan még az üzleti modell is: a kísérletben részt vevők viselkedése alapján megállapítható, hogy a hazai nézők nem nagyon akarnak fizetni a műsorokért, járhatóbb útnak tűnik, hogy a műsor előtt - vagy a letöltés alatt - reklámokat nézetnek velük az ingyenesség fejében.

A kutatásban igyekeztek felmérni a piac lehetséges méretét is. Kiderült, hogy a nézőknek csupán egy szűk, a technikai újdonságok iránt nyitott és kevéssé árérzékeny csoportját lenne könnyű rávenni a mobiltévézésre, ők viszont igen intenzív, és - az életkor, illetve a jövedelem alapján - a reklámozók számára vonzó célcsoportot jelentenének. Az is világossá vált ugyanakkor, hogy a többség a reálisnál sokkal költségesebbnek gondolja a szolgáltatás igénybevételét (a mobilszolgáltatók várhatóan külön tarifatípust alakítanak ki a mobiltévézéshez, fizetni csak a telefonos kapcsolat időtartama után kell, külön adatforgalmi díjat nem fognak kérni).

A várható felhasználói szokásokról is sokat megtudtak a felmérők: a nézők leginkább unaloműzőként gondolnak a mobiltévére, amit főleg olyan időszakokban vetnének be, amikor egyébként nehéz képernyő elé kerülni (utazás, ebédidő, óraközi szünet az iskolában, sorban állás stb.)

A mobiltelevíziózás tömeges elterjedéséhez a fenti tesztben vizsgált műszaki kritériumokon túl még néhány további feltételnek is teljesülnie kell. Egyelőre még nincs kijelölt frekvencia a DVB-H adáshoz, kevés a megfelelő - a telefonok kisebb képernyőjére átírt, szűkebb képkivágásokkal operáló - tartalom és a megfizethető, tévénézésre alkalmas telefonok is hiányoznak.

Versenytársak