Vita egy amerikai rakétapajzsról, vita az orosz demokrácia állapotáról. A kettőnek ugyan kevés köze van egymáshoz, de az oroszok megint egyszer "minden spájzban" Amerikát látják, nem egészen indokolatlanul, s ennélfogva csőlátásuk keletkezik. Európát, ahová ugye maguk is tartoznának, szinte észre se veszik. Az Európai Unióban egyfajta "amerikai parasztot" látnak a globális sakktáblán, amiképp ezt tették Hruscsov és Brezsnyev idején.

Hiba. Nem az elszántság, hanem a csőlátás bizonyítéka, hogy a cseh és lengyel területre telepítendő amerikai rakétapajzsot - mely rendeltetése szerint iráni, észak-koreai és hasonló támadások kivédésére volna hivatott - Európára irányzott rakétékkal (ilyesmi se volt 1991 óta) kívánnák "kiegyensúlyozni".

De akkor átmennék a túloldalra. Nem éppen a politikai korrektség és a jóhiszeműség mellett szól, hogy mindahányszor, amikor a rakétapajzsukkal szembeni orosz ellenérvelést - rosszhiszeműséget - akarják leszerelni, Bushék nyomban előveszik Oroszország túlontúl is ismert demokráciadeficitjeit, azt sugallván, hogy a putyini tiltakozások hangereje körülbelül az orosz demokrácia gyöngülésével egyenes arányban nő. Magyarán és primitívnek ható fordításban: az amerikai politika azért nem tetszik az oroszoknak, mert annak tengelyében a demokráciabarát, diktatúraellenes meggyőződés áll. Ez is hiba, de inkább átlátszó ravaszság.

Túl a rakétapajzson, Amerika körmei már eddig is mélyen belevájtak az orosz érdekszférába - földrajzilag is, energetikailag is. Annak, hogy az orosz demokrácia éppen milyen állapotban van, gyakorlatilag semmi köze a rakétákhoz, de - és főleg - ahhoz se, hogy természeti kincseket ki aknáz ki, és azok milyen útvonalon (vö. gáz- és olajvezetékek) jutnak el a vásárlókhoz.

Vissza az "innenoldalra". Az orosz magatartás, a csőlátásból kifolyólag, nem európai. A heiligendammi "nyolcak" asztalán legalább négy olyan téma van - a palesztin kérdéstől Koszovón át Iránig -, ahol én nem láttam, nem látom az orosz-európai szolidaritásnak még egy kicsi jelét se. Igaz, az unió csak kelletlenül szolidáris néhány tagjának manifeszt oroszellenességével, de azért a minap el kellett magyarázni Putyinnak (Angela Merkel megtette), hogy a szolidaritás a szervezet kötőanyaga, kár és hasztalan ebbe beletúrni.

Túl ezen. Az oroszok a "nyolcak" illetékességébe tartozó globális problémák iránt közönyösek. Nem hallatják például a hangjukat a klímaváltozás vagy az afrikai szegénység ügyeiben. Azt se tudom, mit keresnek ebben az elitklubban, ha ilyesmiről esik szó. Azt viszont tudom, hogy a G8 fokozódó mértékben korcs intézmény. Végtére is a globális felmelegedés, a levegőmérgezés, végül, de nem utolsósorban a világkereskedelmi "dílek" dolgában abszolúte nem lehet ötről a hatra lépni, ha a világ leggyorsabban fejlődő és a világgazdaságra az oroszoknál nagyságrenddel nagyobb hatást gyakorló hatalmakat, mindenekelőtt Kínát (de Indiát is) nem vonják be a társaságba. Innen nézve egy hatalmas kérdőjelet rajzolnék a G8 jövője elé. Nem abszurdum-e, hogy Bush rakétaterveit boncolgatjuk, az orosz többpárti demokrácia közismert gyöngéit szapuljuk, miközben Észak és Dél hasadéka egyre nő, és szóhoz sem jutnak azok, akik a most következő fél évszázadban dönteni fognak a sorsunkról.

A kínaiak, nem félek kimondani.