Az eladott szakszervezeti művelődés
A rendszerváltáskor a korábbi munkahelyi, szakszervezeti művelődési intézmények üzemeltetésére létrehozták a TEMI-t (a Területi Művelődési Intézmények Egyesületét, akkori nevén: Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületét). Kezdetben 220 létesítmény tartozott hozzájuk, tavaly már csak 77, az idén alig 60. Vagyis tizenhét év alatt majdnem negyedére csökkent az állományuk, ami nem a TEMI hibája persze, egy csomó vállalati kultúrház és könyvtár egyszerűen eltűnt a vállalattal együtt.
A TEMI-nek pedig taglétszáma csökkenésén túl azzal kellett szembesülnie, hogy az államtól nem pályázhatnak pénzt fenntartásra, önálló tőkéjük pedig nincs. És lassan arra az elhatározásra jutottak, hogy néhány intézményt egyszerűen maguk számolnak fel, s az így felszabaduló, saját tulajdonú épületeket eladják, így némi tőkére tehetnek szert. Szóba került a győri Széchenyi Művelődési Ház, aztán a szolnoki Borostyán eladása, melyben résztulajdonuk van, továbbá a zalaegerszegi könyvtáruké. És még az FMH csereügylete, amely tulajdonképpen a TEMI zászlóshajója, s amelyet a BHG-nak juttatnának telkestől az új FMH felépítéséért cserébe.
Mintha annak lennénk tanúi, hogy pénzzé kezd válni az államtól ingyen kapott vagyon. Valóban csak a finanszírozási nehézségek miatt? Vagy állhat a dolog mögött például egy cég vagy egy üzleti kör, amely fantáziát lát a jobb adottságú intézmények felvásárlásában? Mondjuk úgy, hogy kapcsolatot talált a TEMI vezetéséhez.
Molnár Géza, a TEMI nemrég megválasztott elnöke és Pál Gábor elnökségi tag - aki a Benczúr utcai Vasutas Zeneiskola igazgatója - határozottan cáfolja ezeket a spekulációkat. Kiderül, hogy bár néhány hónapja még gondolkodtak ezen, ma már nem akarják eladni az említett vidéki intézményeket, inkább bérbe adnák azokat. Sikeresnek tartják az elmúlt tizenhét évet, hogy az eltűnésre ítélt művelődési bázisokból, melyekből Antall József annak idején népfőiskolákat akart létrehozni vagy egyszerűen felszámolta volna őket, ennyi is megmaradt. Felidézik, milyen pusztulás ment végbe ezen a területen: a Vasas szakszervezetnek tizennégy művelődési háza volt, ma hat van. Úgy adták el őket, hogy senki meg sem kérdezte, miért. Ugyanígy szűntek meg a METESZ (a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) megyei könyvtárai, a bányászok művelődési házai, könyvtárai (számuk hatvan és kilencven között volt), Kecskeméten a konzervgyári művelődési ház is egy tollvonással múlt ki, benne a Herz férfikarral, amit épp a TEMI-nek sikerült megmentenie. Így kopott ki a munkahelyi művelődés jelentős része. És ami a TEMI-nek köszönhetően megmaradt, az is veszélyben van, mert az általuk elnyerhető támogatásból a fenntartásra már nem jut, s a működésre is alig. Pedig az épületek, a berendezések avulnak, fel kellene újítani őket. Igaz, tavaly úgy döntöttek, hogy a kormány által meghirdetett "párhuzamosságok csökkentésének" elve jegyében - vagyis hogy egy városban ne legyen ugyanarra a funkcióra önkormányzati meg szakszervezeti intézmény is - megszüntetnek néhány könyvtárat és művelődési házat, s ezzel is spórolnak. Szekszárdon a Tolna Megyei Könyvtárat, Kecskeméten a Kisfaludyt, Székesfehérváron a VOK-ot, Szolnokon a Korona könyvtárat és a Borostyán Művelődési Házat, Budapesten a KASZ Művelődési Központot, valamint a VOKE Széchenyi István Művelődési Házát, Szombathelyen a Haladás Művelődési Házat, Lovásziban az Olajbányász Művelődési Házat és a már említett győri és zalaegerszegi intézményeiket. De igyekeztek korrektül eljárni, az elbocsátottaknak állást szerezni, amiben az önkormányzatok is segítettek. Tudni kell, hogy az általuk működtetett hatvan intézmény többségének nem ők a tulajdonosai, csupán hétnek. Kizárólag ezek eladásáról gondolkodtak néhány hónapja, de ma már bérbeadást terveznek inkább. Még a győri Széchenyi Művelődési Háznál is, melyet egy ír befektető szállodává alakítana, ha eladnák neki. A többi ötvenvalahány intézmény sorsáról elsősorban a tulajdonosok, a postások, a vasutasok, s egyéb szakmai képviseletek döntenek. A nyomdászok Gutenberg Művelődési Házának tavalyi eladása is szakszervezeti ügy volt, nem a TEMI-é. Konkrétan a Nyomdász Szakszervezet adta el.
Ami az FMH-t illeti, ez a TEMI tulajdona. A BHG még az egyesület tavaly elhunyt vezetőjét, Urbán Gyulát kereste meg az üzleti ajánlattal, s vele készítették elő a csereszerződést, mondja Pál Gábor. A jelenlegi FMH-val az a baj, hogy elavult, 4700 négyzetméteréből ezer négyzetméter folyosó, továbbá egy része süllyed, s nyolcszázmillióba kerülne a felújítása. A BHG ajánlatának lényege, hogy az ingatlan tulajdonjogának hatvan százalékát kéri, s cserébe felépít egy XXI. századi művelődési házat, ami igaz, hogy kisebb, mint a mai, de sokkal kihasználhatóbb.
Hogy ez tényleg így van-e, arról épp az ügyészség vizsgálódik egy bejelentés nyomán. A tervnek mindenesetre sok az ellenzője a művelődési ház dolgozói között, de magán a TEMI-n belül is. Ők azonban nem kívántak nyilatkozni.
A BHG vezérigazgatója, Lovas Tamás elmondta, hogy az FMH-val kapcsolatos terveik tulajdonképpen úgy merültek fel, hogy a Fehérvári úton éppen szemben vannak ingatlanjaik. Az üzleti titokra hivatkozva a szerződésről nem kívánt részleteket elárulni, azt sem, hogy beadták-e engedélyezésre a terveket. Annyit azért elmondott, hogy az FMH és a Gutenberg megszerzése után nem kívánnak több művelődési házat vagy könyvtárat vásárolni. Tehát nem a BHG az az ingatlancápa, amely tőkésíteni kívánja a volt szakszervezeti vagyont.
