A holland modellel érvel Horváth Ágnes
Az emberek - Magyarországhoz hasonlóan - összetett biztosítási díjat fizetnek. Az ellátások egy részét a munkaadók állják 5,8 százalékos járulék formájában, és körülbelül ugyanilyen százalékos arányban fizetnek egyéni díjat az állampolgárok, ezt az állam 1100 euróban maximálta.
A hollandok 2006-ban nyitották meg az egészségbiztosítási piacot teljes egészében a magánbiztosítók előtt. Kötelező magánbiztosítási rendszer van, ami azt jelenti, hogy valamennyi állampolgárt fogadniuk kell a biztosítóknak. Az első évben a versenynek köszönhetően az 1100 eurós fix díj néhány biztosító esetében úgy 100 euróval csökkent. Egyes biztosítók, ha valaki nem veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatást egy évig, 250 eurót fizetnek vissza a biztosítottaknak. Ám, miután a biztosítók az első év után veszteségesek voltak, ezt a rendszert jövőre már megváltoztatnák. A több-biztosítós rendszernek nem írható a javára, hogy 186 ezer embernek pillanatnyilag még nincs biztosítása.
A rendszerhez tartozik, hogy a munkaadók által fizetett járulékot egy központi állami alapba fizetik, és ebből finanszírozzák a gyerekek, a magas költségű beavatkozások, valamint a krónikus betegek díját. A biztosítottak által fizetett díjat közvetlenül a biztosítók szedik be.
Idetartozik, hogy az egészségügyi tárca egyik tanácsadója jelenleg - megközelítőleg hárommillió forintos díjért - a volt holland egészségügyi miniszter.