Az első alkalommal érvénytelenítette Carew közeli gólját, bár a nagyesküt nem lehetett letenni rá, hogy a csatár valóban lesen állt; Iversen szögletet követő fejesében viszont már nem talált hibát a mérkőzés bírája (1-0). Mi annál inkább Szélesi fel nem ugrásában... E két jelent között előbb Carew tetszése szerint fordult le Baloghról, de mellé lőtt, majd Storbaek távoli kapura rúgásába megint csak Carew tette bele a lábát, és az irányt változtató labdát Végh látványos reflexmozdulattal hárította.

Ha szerény színvonalon folyt is, élénkebb tempóban zajlott a játék, mint néhány napja, a görög sétameccsen, és a találkozó első szakaszában a magyarok is vezettek egy akciót (ilyesmire, ugye, a múlt szombaton nem volt példa): Hajnal príma mozdulattal "vette vissza" a labdát a jobbszélen, majd körültekintően megjátszotta Gerát, akinek tizennyolc méteres, veszedelmes lövését Opdal kapus kiütötte. A másik oldalon viszont úgy tetszett, Végh már nem tehet semmit, de a Balogh, Juhász kettős szörnyű helyezkedése nyomán kiugró Carew újabb ziccert hagyott ki: nyolc méterről felszabadító rúgást küldött a lelátóra. Aztán a 45. percben Gera továbbítása Hajnalról az addig láthatatlan Priskin elé pattant, aki választhatott volna, a háló melyik oldalába passzol, de úgy találta el a labdát, hogy rossz volt nézni...

A második félidő elején immár a harmadik lehetőség nyílt honfitársaink előtt, de a kilépő Buzsáky a tizenhatosnál hanyatt esett, majd Carew a sokadik "ezerszázalékos" gólhelyzetét rontotta el: noha Björn Heige Riise látszólag gólpasszt adott neki, hat méterről az elé vetődő Szélesibe lőtt. Hajnal meg Opdalba, miután újabb jó csellel egyenlítési alkalmat teremtett önmagának.

A mérkőzés gyakorlatilag eddig tartott, mert a következő percekben a magyar védelem - ha ez a hallatlanul ingatag sor annak nevezhető egyáltalán - végképp összeomlott. Innen nézve tragikomikus, onnan mulatságos módon, mivel Végh a vakvilágban kószált, miközben Carew elpöckölte előle a labdát, és Braaten tizennyolc méterről vidáman guríthatott az üres kapuba (2-0). Aztán legföljebb Juhász és társai ámultak azon, hogy Carew gólt ért el, mert számítani lehetett rá: ha ennyiszer hagyják szabadon, egyszer még akkor is betalál, ha a hatásfok tekintetében sokáig a legrosszabb formáját hozza (3-0).

A múlt őszi budapesti mérkőzéssel együtt 1-7-re állt a magyar csapat a minálunk kideríthetetlen okból túlfuttatott, a világranglistán csupán a 49. helyezett, nemzetközileg jegyzett együttessel szemben két éve nyeretlen norvégok ellen. S lett belőle 1-8 is, te jó ég... A 79. percben Carew az ötösön úgy fordult le Juhászról, akár egy elemistáról, majd a bal sarokba emelt (4-0).

Ne csodálkozzunk: ez az eredmény megegyezik azzal, amelyet Málta válogatottja a múlt szombaton Oslóban "elért". S mint tudjuk, a magyarok kikaptak a máltaiaktól.

Nem mondható, hogy nincs lejjebb, mert boldogtalan hazánkfiai, ha mást nem, azt képesek bebizonyítani: igenis, van...

Így kezdõdött: Iversen fejel, 1-0. És mi jött még ezután...