Karamboloztam is pár éve taxival. A sofőr nem merte bevallani, hogy nem ismeri a környéket, és egyre idegesebben körözött, majd a szerencsétlen csattanás után hadonászva utasított ki az autóból. Hát ezekről az egzotikus élményekről kell lemondania az olimpiára érkező közönségnek a városi vezetés szándékai szerint.

Ma már a pekingi taxikban vidám és öntudatos "hello"-val köszöntik a külföldi utast, bár ha visszakérdezünk, hogy mehet-e a társalgás angolul, még általában szapora kézfejlengetés a válasz. De a kínaiul érdeklődőt szívesen felvilágosítják: "Welcome to Beijing! Where are you going? Ezeket az egyszerűeket már tudom. A többit pedig erről a kazettáról kéne megtanulni." A rádiós magnóban elindul egy sokadik másolás eredményeként felvett szöveg, a szavak kivehetetlen minőségben hallatszanak valahonnan messziről. A legendás kínai gazdaságosság. "Szóljon a cégnél, hogy erről nem fog megtanulni, még én sem értem" - akarok jót neki, de csak legyint: még sok idő van az olimpiáig!

Peking 2008-ra készülő hirtelen átalakulásából a taxik is kivették a részüket. A kínai főváros hárommilliós autóforgalmából 70 ezer jelenleg taxi. Pár éve 1,20-as kilométerdíjért - kb. 30 forint - még a kínai gyártású, kis, a régebbi Suzukikra hasonlító XiaLi-kkel lehetett utazni, néhányon vörös csillag volt a szabadjelző; az elegánsabb Jetták és Citroënek 1,60-ba, kb. 40 forintba kerültek. Másfél éve megjelentek a sárga-barna és a sárga-indigó Hyundaiok, a hátsó fejtámlákba épített LCD monitorral meg a benzindrágulásnak is köszönhető, 2 jüanos tarifával, és a piros Citroënek lesajnált vén csatalovakká váltak, ráadásul ugyanúgy 2 jüanért.

Az autók feljavítása után a sofőrökre került a sor. Egy hónappal ezelőtt egy déli politikus a pekingi taxik nagy részében honos étel-, mosdatlanság- és cigarettaszag keveredéséről tartott nyilvános élménybeszámolót, amit hamarosan követett a fővárosi vezetés 12 pontos taxietikettje. Eszerint a sofőrnek tilos köpködnie, rendszeresen kell mosakodnia, előírt a rendezett hajviselet is, és tartózkodnia kell a kocsiban való étkezéstől és dohányzástól is. Továbbá kötelező vizsga vár rájuk angolnyelv-, valamint utca- és térképismeretből.

A sofőrök azonban, akik csak bérlik az autót a taxis cégektől, gyakran 24 óráznak, vagy egy társsal 12-12 órában osztják be a napot. A kocsiban étkeznek és alszanak, mivel legtöbbjüknek nincs pekingi lakása. Havonta körülbelül 1500 jüant - 37 000 forintot - visznek haza, számukra az angol elsajátítása ugyanolyan nehéz, mint egy európai sofőrnek a kínai nyelv. Mégis, a legtöbbjük vidám, szívélyesen cseveg az utassal, és büszke arra, hogy az olimpiára készülő Peking "ablakának" titulálta a sofőröket Yao Kuo, a városi közlekedési hivatal igazgatóhelyettese.

A rendelkezés óta eltelt egy hónap legnagyobb újdonsága a légfrissítő spray-k és rágógumik megjelenése a taxikban, ugyanis a meglepetésszerűen érkező civil ruhás ellenőrök két napra felfüggeszthetik a rossz szagú autó vezetőjét, aki ez idő alatt nevelő előadáson vesz részt.

A kínai fõváros egyik "olimpiaképes" taxija