Komolyan mondom, meg vagyok én má' zavarodva, minima kalkula, mint a középparaszt ötvenhatba', akkor minima kalkulák inkább, mindegy.

De mért kelletett azt a szegény Gergényit bántani? Meg a Benét? Meg a Petréteit?

Hogy egy kicsit morálisan le van pusztulva a rendőrség? Hogy egy hét alatt több bűncselekményt követnek el, mint amennyit ki tudnának nyomozni? És? Hát ilyenkor nem-e reform kell? Átfogó, nagyszabású. Kilépni a hazugságspirálból, meg ilyenek.

Héló, hát pont ilyenkor szokott szükség lenni a szakemberekre. A megkérdőjelezhetetlen szakmaiságra, persze. A nagy tapasztalatú, bölcs veteránokra.

Mondom, meg vagyok zavarodva, mert nekem eddig azt tetszettek kommunikálni (radikáljobbos továbbfejlesztésre alkalmas szójáték: kommunikálnak a kommunisták) kormányzatilag, hogy itten az az ultimate megoldás, ha azok vezetnek a válságból kifele, akik okozták azt a válságot, ha azok állnak a reformok élére, akik korábban a szart kavarták. Kicsit nehezen állt rá az agyam erre a logikára, de sikerült, ma már álkínai közmondásokat is tudok gyártani, hogy: "Az ismeri a válságból kivezető utat, aki előtte az országot belevezette." Eddig tiszta volt minden: Draskovics bukott pénzügyminiszterből főreformer, Veres felelőtlenül költekező, tehetetlen pénzügyminiszterből szigorú fiskális, Gyurcsány pedig úgy lép ki a saját maga tekerte hazugságspirálból, ahogy más a strandpapucsból az alsó-bélatelepi mólón.

Most erre jön egy kis lopás, nemi erőszak, vesztegetés, és máris paradigmaváltás van? Hirtelen mindenkit ki kell rúgni? Hát mi lesz a vége ennek? És ha elszabadul itten a lavinaszerűség? Hova lesz legfőbb értékünk, a stabilitás?

No meg a szakmaiság. A szakmaiságnál nincs fontosabb. A szakmaiság olcsóbb, mint a vízi út.

Ha behívnak mostanában valami hírközlésre alkalmas intézménybe egy szocialistát a rendőrség körüli trutymóról beszélni, egészen pontosan két tizedmásodperc alatt kezd el szakmázni. Hogy ezek szakmai kérdések itten, a szakma szakmaiságát szakembereknek kell szakérteniük. A szakmaiatlan fölvetéseknek nincs helyük a szakmában. És utána rögtön: ez nem politikai kérdés, a politikát távol kell tartani a szakma szakértőinek szakmaiságától.

Lesírom magam. Hát mi az Úristen retkes közigazgatási államtitkára lenne politikaibb kérdés annál, hogy ki és hogyan vezesse a rendőrséget? Hogy hogyan kell működnie a rendőrségnek? Ha ezt sem bírják eldönteni a politikusok, ha ez sem politikai kérdés, akkor miért fizetjük őket? Hiszen a világon minden szakma. Szakma a pénzügy, a gazdaságfejlesztés, a rendészet, az igazságszolgáltatás, a kultúra, a közlekedés - minden, minden szakma, a politikának egyikben sincsen keresnivalója, tehát a politikának úgy általában a világban nincsen keresnivalója, a politikusnak pedig nincsen tennivalója, üljön csak csöndben a Parlamentben az állami laptopja előtt, aztán hó végén meg vegye föl a pornófilmletöltésekért járó költségtérítést. Pazar érvek.

Kedvencem Kondorosi államtitkár, a vészesen fogyatkozó pécsi különítmény egyik elszánt utóvédharcosa (egyben illusztrációja annak, hogy a fent leírt paradigmaváltás még nem teljes), aki számtalan alkalommal fejtette ki, hogy az egész botránysorozat közvetlen kiváltó oka, hogy túlzottan átpolitizálódott a rendőrség kezelésének kérdése, a politikusok folyton belepolitizálnak a szakmaiságba, összepolitizálnak mindent, lepolitizálják a padlószőnyeget, a csempét, a vécédeszkát, ettől aztán szegény rendőr morálisan összeroppan. És ki az, aki állandóan össze-visszapolitizál mindent?

Az ellenzék, naná.

Ja. Áll a rendőr a személygépjármű mellett, mutat szigorúan a behajtani tilos táblára, kezében a vétkes személyije, jogosítvány, forgalmi. Már írná a följelentést, amikor hirtelen előugrik a váll-lapja alól egy apró, szarvas-patás, tehát pont Orbán Viktor alakú szellem, és elkezd politizálni, erre a rendőr összeomlik morálisan, hopp, már zsebre is vágott egy tízezrest, és viszontlátásra.

Még jó, hogy meg nem erőszakolt valakit.