Hogy így történt, az azt jelzi, hogy kezelhetetlen helyzetbe hozta a Fidesz és a KDNP a két alapintézményt. A Fidesz becsületére váljon, hogy ebből nem is csinált titkot. Orbán Viktor október 23-án egy erőszaktól sem mentes tüntetési hullám tetejéről, egy barikádszerű szószékről jelentette be, hogy a kormányellenes mozgalom népszavazásokkal folytatódik.

Később fenyegető éllel hozzátette, hogy ez az utolsó alkotmányos lehetőség a kormány eltávolítására, de az utolsó utániról nem beszélt. Itt tehát csak látszólag van szó népszavazásról, amikor a Gyurcsány-kormány alapintézkedéseit vonnák kínpadra, úgy mint vizitdíj, tandíj, s csak bánhatják, hogy a kórházi kapacitáscsökkentésnek a forradalom évfordulója után ment neki a kormány, különben arra is jöhetne a referendum.

Valójában kormánydöntés a cél. E népszavazások nem igazságot keresnek, nem egy elvileg a politikai megosztottságon túli kérdésben kérik az emberek véleményét – mint például a kettős állampolgárság vagy a NATO-tagság ügye –, hanem épp ellenkezőleg: a referendumot a politikai leszámolás eszközének tekintik, csak a saját csapataikra számítanak eközben, még ha ezt ezúttal új többségnek is nevezik.

A népszavazást, funkciójától idegen, direkt politikai célra használva az ellenzéki pártok magától értetődően dobják a lejtőre a kimért méltányosság szabályait kereső két nagy jogintézményt. Az Országos Választási Bizottság pontosan érzékeli, hogy a Fidesz megkerüli az Alkotmány legalapvetőbb tételét, amely szerint képviseleti demokrácia van Magyarországon, és az utcai politizálást folytatja más eszközökkel, amikor népszavazást szervez a kormány ellen.

Az OVB igazságérzéke ezt nem tudja elfogadni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor tekintetét a paragrafusokra szegezve egyetlen egyet sem talált, amely tiltaná, hogy akár egy kormány összes intézkedését napról-napra urnákba fojtsa az ellenzék, ha úgy érzi, van rá ereje. Mindkét félnek van igaza. A helyzet hamis. Ismerős lehet ez a jog világa legavatottabb képviselői számára is. Györgyi Kálmán is azt követően mondott le a legfőbb ügyészi tisztről az Orbán-kormány idején, hogy kénytelen volt bemondani: a csonkított médiakuratóriumok nem törvényesek.

Politikailag viszont annál jobban működtek. A jogot pedig a politika nagyon meg tudja pörgetni. Most is ez történik, s a forgó mozgás még nem is érte el sebessége csúcsát. A Fidesz ugyanis éppen ezekben a napokban kezdte el tesztelni az államfőt. Orbán Viktor újságnyilatkozatban hívta fel Sólyom László figyelmét arra, hogy a demokráciát kell védenie, miközben Magyarországon nincs demokrácia. Tehát lesz dolga. Majd jelezte azt is, hogy az államfőnek nagyobb hatáskört kell adni.

Mindez desifrírozva: ha a népszavazás a Fidesz elképzelései szerint hozza, amit várnak tőle, az államfőnek lépnie kell. Igaz, jogilag most nem tehet semmit. De ez – mint látjuk – a politikai lendületet nem fékezi. Az egész forradalmi népszavazás egyetlen mozzanatot vehet át teljes érvénnyel a jog világából: az actio popularisét.

Át is vette, nálunk is bárki kezdeményezhet népszavazást, ez a mai actio popularis. Eredeti jelentése népvád. Értelme, hogy bárki kezdeményezhessen büntetőjogi felelősségre vonást, ne csak ügyész. Ez látszólag szabadelvű, a kontinentális törvényhozások mégis helyesen mellőzik, mint olyat, amely a legnagyobb visszaélésekre vezethet s a legtisztességesebb állampolgárokat az egyesek zsarolási kísérleteinek, bosszúvágyának védtelenül kiszolgáltatja.

A Pallas nagylexikona még így látta.