Játékház vagy szemétégető?
Bő fél évvel ezelőtt a heiligenkreuzi ipartelepre tervezett „termikus szemétfelhasználó üzem” beruházói meghívták Bécsbe a határ túloldalán aggódó szentgotthárdi városvezetőket, nézzenek meg egy hasonló létesítményt. Az ő ellenállásukat nem sikerült megtörni, ezért most újságíróknak is megmutatták, mit is terveznek a magyar város nyílt fürdőjétől mindössze 800 méterre.
A Bécs belvárosát egyik oldalról lezáró Duna-csatorna partján fekszik a spittelaui szemétégető. Nem egy kietlen ipartelep közepén ereszti ki a hatalmas gyárkémény a szürkés füstöt, hanem egy lakóövezet szívében. A közelben lévő egyetemre hatvanezer diák jár, a felszínen haladó metrót pedig csak egy négysávos út választja el a szemétégetőtől.
A létesítmény elhelyezkedése talán a legmeggyőzőbb mindenki számára, akinek aggályai vannak a hulladékfeldolgozás ilyen formája ellen. Ha a bécsiek képesek vele élni, akkor nem is lehet annyira rossz. De az igazi elismerést az jelenti, hogy még Friedensreich Hundertwasser bécsi festő is áldását adta az égetőre. A fiatal mérnök nem győzi hangsúlyozni az öregkorára építésznek állt világhírű művész egyedülálló gesztusát. Az 1971-ben épült szürke üzemet a nyolcvanas évek során az ő tervei alapján látták el vonzó külsővel.
Hundertwasser egy szemétmentes társadalomról álmodott, de realista volt – hirdeti a kivetítő öles betűkkel. Spittelau volt igazgatója győzte meg a projekt mellett, és az érvei hasonlóak lehettek, mint amiket a fiatal mérnök a múlt heti látogatáson előadott. Bécs 800 ezer tonna háztartási szemetet termel évente. A hulladék kezelésére két lehetőség van. Létezik az úgynevezett „hideg rohasztás”, amikor egy nagy telepen az időre bízzák, hogy a hulladék lebomoljon. A másik megoldás a „meleg égetés”, melynek során közel 900 fokon ég el a szemét. Ezzel az eljárással – amellett, hogy ki tudnak ölni minden olyan káros anyagot, ami a talajvízbe szivárogva veszélyt jelentene – az eredeti hulladék térfogatát is tizedére tudják csökkenteni. A maradék tárolása már nem okoz sem problémát, sem kockázatot.
Hunderwassert meggyőzték az érvek, és sajátos stílusában széppé varázsolta az épületet, melyet azóta tízezer turista keres föl évente. Kívülről úgy fest, mint valami játékház, hatalmas arany golyóval díszített kéménnyel. Az égető előtt pedig kecsesen áll a metró sínjei fölött egy másik sztárépítész, Zaha Hadid önmagát felnyársaló épülete. A szentgotthárdiakat azonban nehezebb meggyőzni, mint a két világhírű művészt. Az érthető, hogy a bécsiek miért fogadták el a lakásuk előtt tornyosuló szemétégetőt, mindent összeszámolva nekik megéri elviselni a létesítményt, de mit profitálnának egy ilyen feldolgozóból a magyarok?
A heiligenkreuzi beruházás projektmenedzsere, Franz Schwenninger érti a magyarok felzúdulását. Magyarázata szerint nem arról van szó, hogy az osztrákok a saját házaiktól kényelmes távolságban akarnának megszabadulni a szemetüktől. Az ottani ipari park műszálgyártójának van hatalmas energiaigénye, és ha továbbra is gázzal fedezi áraméhségét, akkor hamarosan kénytelen lesz továbbállni. Az évente 200 ezer tonna szelektált szemetet elégető komplexum fedezné az energiaigényt, és még jutna másoknak is. Június 11-én újra megpróbálkoznak Szentgotthárdon a magyarok meggyőzésével. Érzik, hogy valamit adniuk is kéne. Az ajánlatukban szó lesz a városnak olcsón árult energiáról, esetleg magyar szemét befogadásáról.
A projekt viszont már aligha állítható meg. Szeptemberre elkészül a környezeti hatástanulmány, majd annak elfogadása esetén jövő év végén kezdődik az építkezés. A burgenlandi zöldeknek csak az ellen van kifogásuk, hogy új gyorsforgalmi utat építenének Heiligenkreuzba. Tehervonatok mellett ugyanis kamionokon is szállítanák a háztartási szemetet a határra – egész Burgenland nem termel annyi hulladékot, mint amennyire a nyereséges üzemeltetéshez szükség lenne.
(Bécsből jelenti kiküldött munkatársunk)
