Kedves Olvasónk, Ön most sorozatunk egy igen ritka madarával szembesülhet, aktuális műtárgyunk ugyanis pontosan azt jelenti, amit Ön lát, a tiltótábla-parafrázis üzenete pontosan az, amire Ön is gondol: fej nélküli kutyával behajtani tilos erre a pazar, Batthyány téri zöldfelületre.

Persze attól, hogy egy tárgy mondanivalóján nem kell éjszakákat gondolkodni, nem jelenti azt, hogy akkor az nem is művészet. Nagyon is művészet. Mindjárt meglátják.

Voltaképpen egy édes kis bosszú ez itt. Az Ebtartók Nemzeti Szövetsége (ENSZ) megelégelte, hogy tagjai egyre nehezebben szarathatják ott a kedvenceiket, ahol éppen rájuk jön, pedig ha menni kell, hát menni kell. Látjuk a tendenciát: egyre több a tiltó tábla, a közterület-felügyelők egyre ádázabb tekintettel figyelik, mikor guggol le az állat, és amikor igen, előrontanak a kapuboltozat alól és rettenetes büntetéseket varrnak a gazdák nyakába; a kutyák nem pisálhatnak a mászóka alá, ún. kutyafuttatókba kényszerítik őket, ami enyhén szólva sem P.C., magyarán: megalázó megkülönböztetés. És ez még semmi: a múltkor láttam egy cédulát a liftajtón, hogyaszongya tessék abbahagyni most már az utcai kakáltatást, mert különben fel tetszenek lenni jelentve.

Szóval egyre nehezebb idők járnak a kutyásokra, annyira nehezek, hogy kezd kialakulni bennük valami dac, valami kurucos dafkeség. A Batthyány téri polgári engedetlenségi tábla is ezt példázza.

Az Ebtartók Nemzeti Szövetsége úgy döntött, most jól visszavág. De nem valami ordenáré, primitív módon, hogy még jobban megutálják őket: megkértek egy kitűnő street-art alkotót, ugyan gondolkodna már el, mivel lehetne három legyet ütni egy csapásra: jelezni, hogy baj van, kezd csúnyán elkurvulni a világ, azután szórakoztatni, végül pedig, de nem utolsó sorban (sőt) elérni, hogy azon a bizonyos zöldfelületen nyugodtan lehessen tovább kakáltatni.

Telitalálat, gratulálunk.