Áttörhetetlenek a kiadási korlátok
- Már két éve pénzügyminiszter, ami a hazai gyakorlatban nem számít kevésnek. Most nem érez olyan erőket, amelyek szerint mennie kellene?
- Nem, épp ellenkezőleg.
- Ősszel nem volt ilyen biztos a helyzete.
- Én az őszi időszakban senkitől sem kaptam olyan jelzést, hogy ez másképp lenne. Csak a médiában voltak ilyen jellegű találgatások. Akkor sem a kormánypártok oldaláról jött javaslatként tekintettem ezt. Ma egyértelműen más a helyzet, mindkét oldalról kifejezett támogatást, biztatást érzek.
- Az látszik, hogy az ön pozíciója most megerősödött, viszont az is látszik, hogy a minisztériumé gyengült. Például egyre inkább úgy tűnik, az ingatlanadó bevezetése a szocialista frakció ellenállása miatt csúszhat - már őszszel a parlament előtt kellett volna lennie a javaslatnak.
- Nem tudok olyan döntésről, amely szerint az ingatlanadó tervezetének a múlt év őszén be kellett volna kerülnie a parlament elé. Egy döntés van: a konvergenciaprogramban szerepel. Az ebben adott időrendnek megfelelően a Pénzügyminisztérium elkészítette a javaslatot, amit a koalíciós pártok több fordulóban tárgyaltak, tárgyalnak. Az politikai mérlegelés tárgya, hogy az időközben kialakult szituációban a koalíciós pártok milyen tartalommal és mikor tartják aktuálisnak az ingatlanadó bevezetését.
- A két párt képviselői többször mondták, hogy koncepció szintjén sem dőlt el semmi, és olyanokat olvasni, hogy a szocialista frakció inkább elhagyná az adónem 2008-as bevezetését, mondván: nincs bevételi kényszer.
- Tény, hogy tíz hónapja az államháztartás tervezett bevételei minden hónapban beérkeznek, egy kicsivel túlteljesülnek. A másik állítása az volt, hogy nincs még döntés a Pénzügyminisztériumban. Én azt mondtam, hogy összeállítottunk egy javaslatot. Ez kerek egész. Való igaz, hogy a koalíciós pártok erről a javaslatról mind a mai napig nem hoztak döntést, se pró, se kontra. Egy adónemről önmagában nem kívánnak határozni, csak az adórendszer egészének az áttekintését követően. Ennek egyaránt része az ingatlanadóra, a kis adók összevonására, az adóegyszerűsítésre vonatkozó javaslatsor megtárgyalása.
- Tehát elképzelhető, hogy 2008-ban nem lesz ingatlanadó?
- Magyarországon e tekintetben a jogi helyzet világos: olyan adó és olyan mértékben lesz, ahogyan azt a parlamentben a többség megszavazza. Ilyen tekintetben ezt a koalíciós pártok döntése határozza meg.
- Korábban felmerült a forgalmi adók súlyának növelése is, a miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt letette emellett a voksát. Várható az áfakulcs emelése?
- Sok szakértő fölveti azt, hogy indokolt lehet a forgalmi adók mértékének a változtatása, hiszen az egy igazságosabb elvonás: aki többet fogyaszt, az fizet több forgalmi adót. Két dolog szól ellene. Az egyik az, hogy a húszszázalékos áfa növelése a magasabb árkategóriákban ösztönözhet arra, hogy ne belföldön vásároljanak, hanem ott, ahol ennél alacsonyabb áfakulcs van. A másik fő körülmény pedig az, hogy minél nagyobb mértékű az áfa, annál inkább ösztönöz a visszaélésre. Ám nincs semmifajta kormányzati döntés arról, hogy az adórendszer átalakítása során milyen mértékben változhat akár az áfa, akár a jövedéki adó mértéke.
- Amennyiben lehet emelni, az áfával párhuzamosan változó adónem lehet-e a járulék?
- Azt gondolom, hogy lehet, de lehet a személyi jövedelemadó is. A járulék azért látszik logikusnak, mert ebben a kormányzati ciklusban érdemben sikerült eredményt elérnünk a tekintetben, hogy többen fizessék meg az érvényes járulék mértéket, legyenek valóságosan biztosítottak azok, akiknek annak kell lenniük. Ez látható is a járulékbevételeken. És az is egy valós érv, hogy versenyképességi okok miatt célszerű megfontolni a járulékmértékek szintjének a mérséklését.
- Lehet-e még ebben a kormányzati ciklusban elmozdulás a két adónemben?
- Mindkettőt lehetségesnek tartom ebben a kormányzati ciklusban, de 2008. január 1-jétől szinte kizárt. A konvergenciaprogram azt tartalmazza, hogy mintegy 1,2 százalékponttal csökkenhet a GDP arányában az átlagos adóterhelés Magyarországon. Az nincs meghatározva, hogy ez milyen adónemben következik be, de egy több adónemet érintő érdemi átalakítás korábban is bevallott szándéka volt a kormánynak. Arra reális lehetőséget látok, hogy az élőmunkaterhek csökkentésének részeként a járulékterhekben következzen be valamilyen mértékű csökkenés.
- A 2009-2010-es bevezetéshez mikorra kell erről megállapodnia a két pártnak?
- Kétféle forgatókönyv létezik. Az első, hogy a 2008. január 1-jétől bevezetendő szabályokban ez év augusztusáig kell megállapodni, szeptember elején tárgyalja a kormány, és november 15-ig a parlamenti tárgyalás után a törvény kihirdetésre kerül. A másik forgatókönyv úgy szól, hogy nemcsak erről a 2008. január 1-jétől hatályba lépő változtatásokról állapodnak meg a koalíciós pártok, hanem a hátralévő időszak főbb irányaiban bekövetkező változásokról is. Ebben az esetben láthatják a gazdaság szereplői azt is, hogy mi az, amit 2010. január 1-jétől tartunk esélyesnek változtatni. A második forgatókönyvnek az a feltétele, hogy a konvergenciaprogramban rögzített kiadási szinteket tartsuk.
- Hogyan fogja meggyőzni a kormánypárti frakciókat és a polgármestereket arról, hogy a kiadásokat 2008-ban nemcsak reálértékben, hanem nominálisan, forintban is tartani kell, vagyis nem emelkedhetnek egy fillérrel sem?
- Mindenki deklaráltan elkötelezett a konvergenciaprogram végrehajtása mellett. Remélem, hogy a szíve mélyén is. Azért mondom, hogy deklaráltan, mivel mindkét párt országgyűlési képviselői nyilvánosan ezt állították, ezért azt gondolom, hogy erre lehet alapozni. Én magam nem tudok más költségvetési programot készíteni, mint ami azt biztosítja, hogy a 2008-as költségvetésben annyival csökkenjen a hiány, mint amit előirányoztunk, azaz a négy százalékot nem nagyon meghaladó szintre. Igen, ez feszes gazdálkodást követel meg az államháztartási rendszer minden szereplőjétől, a központi igazgatástól és az önkormányzatoktól is. Tudom, hogy sokan ezt nehezen fogadják, neheztelnek, de nem fog menni másként. Egy 9 százalék feletti hiányszintről 3 százalék alá csak úgy tud az ország lemenni, hogy ha aki közpénzt költ, tudomásul veszi: a legtöbb területen nem tud több közpénzt költeni. Nagyon kevés olyan területünk lesz, ahol reálértékben kiadásnövekedés jelenhet meg 2008-ban.
- Helyi szinten azért elég nagy a mozgástér, itt kétharmados törvénnyel nem tudták bebetonozni a biztosítékokat. Ráadásul a polgármesterek azt hallják öntől, hogy szépen teljesülnek a tervek.
- Ha valakinek szelektív a hallása, akkor csak azt hallja meg, hogy jönnek a bevételek. Ha mindkét fülére jól hall, akkor meghallja azt a másik kijelentésemet is, amit mindig elmondok. Örülök annak, hogy az év első három hónapja alapján a kiadási szinteken belül alakultak az egyes fejezetek kiadási teljesítései. Azaz: nem fog menni úgy a kiigazítás, az egyensúlyi pályára való visszatérés, ha valaki azt gondolja, hogy azért, mert a bevételeink jól alakulnak, a szigorú kiadási korlátokat föl lehet törni. Nem lehet feltörni, de ennél rosszabb hírem is van: az Európai Unió és a hozzáértő közgazdászok azt is elvárják, hogy a bevételi többletek ne kiadási többleteket finanszírozzanak. Tehát senki ne gondolja azt, hogy azért, mert a bevételi előirányzatok szolid mértékben túlteljesülnek, e többletet föl lehet használni bármire. Néhány automatizmusként működő többletkiadáson kívül a többit nem léphetjük túl. Ilyen például a nyugdíj: mivel 2007-ben magasabb lesz a mostani statisztikai adatok szerint az infláció, mint amit terveztünk, valamelyest talán magasabb lesz a bérkiáramlás, ezért nyugdíjkorrekciót kell majd fizetni az érvényes szabályok szerint.
- Emellett megtiltanák az önkormányzatoknak a működési hitel felvételét. Mit tud mondani annak a polgármesternek, aki megkérdezi önt, hogy ha nem tudja kifizetni a pedagógusait vagy a gázszámláját, mit csináljon?
- Álljon be arra a kiadási szintre, amely kiadási szintet az ő adott évi finanszírozása lehetővé tesz.
- Tehát ne fűtsön, ne tanítson?
- Én ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy szembesülni kell a realitásokkal. Sajnos sok olyan önkormányzati vezető van, aki azt gondolja, hogy átmenetileg ezt a kis szorítgatást majd letudjuk, aztán jön egy kiadási bőség. Nincs ilyen kiadási bőség. Az a reálisan finanszírozható szintje az önkormányzatoknak, amellyel ma rendelkeznek. Át kell alakítani ezt az önkormányzati rendszert. Nincs hozzá most kétharmados többségünk, a nyáron megpróbáltuk, nem sikerült. Azt gondolom, előbb-utóbb be fogják látni a politikai erők, hogy meg kell adni a kétharmados többséget az átalakításhoz.
- Mégis számolnak azzal a lehetőséggel, hogy önkormányzatok tömegesen csődközeli helyzetbe kerülnek?
- Arra számítok, azok az önkormányzatok bajba kerülhetnek, amelyek nem vették komolyan, amit az állam már régen mond. Ez látható. És van még egy oka az önkormányzati problémáknak. A múlt évi önkormányzati választási évben, úgy látom, túlságosan sok önkormányzat - finoman fogalmazok - számolta el magát. Több önkormányzat régi vezetése tévedésből nagyobb állami normatívát vett igénybe annál, mint amennyi járt volna neki a gyermeklétszám, az időslétszám és más létszám alapján. Ezeknek az állami normatíváknak a visszafizetése kötelező az év végével. Számos olyan, újonnan megválasztott önkormányzati vezető fordul hozzám, hogy mit csináljon most ő, amikor adott esetben az éves állami támogatás 2-8 százaléka visszafizetendő egy záros határidőn belül. Ilyen esetben látok olyan önkormányzatokat, amelyek elképzelhető, hogy csődhelyzetbe kerülnek. Azonban én nem tudok felelősséget vállalni azokért a 2006-os önkormányzati döntésekért, amelyeknél nem vették figyelembe például azt, hogy csak 75 gyerek jár abba az iskolába, amelynek a finanszírozásához száz fő után igényeltek normatívát.
- Mekkora összegekről beszélünk?
- Egy ekkora településnél ez néhány millió forintot jelent, ami kigazdálkodhatatlan helyzetet eredményez. Ez 25 százalékos túligénylés, amit a következő évben vissza kell fizetni, vagyis feleannyi pénzzel rendelkezik a település az oktatási normatívából, mint az előző évben. Ilyenkor valóban sor fog kerülni csődközeli helyzetekre, de nem azért, mert az állam csinálta rosszul, hanem azért, mert valaki nem megfelelő szakmai ismerettel vagy politikai sanda szándékkal teremtett ilyen helyzetet.
- Az látszik, hogy a tervezés nem erőssége az önkormányzatoknak, de az előző évek hiányadatai alapján a központi költségvetésnek sem. Pedig az új költségvetési szabályok alapján meg kell majd mondani 2008-ban, hogy pontosan mennyi pénz megy el 2011-ben például az óvodákra. Hogy lesz erre képes a mostani apparátus, mi fog változni?
- Komolyan kell venni magunkat. És alaposabban kell mérlegelnünk. Ha három évre előre kiadási plafonokat állítunk be, akkor minden, a költést befolyásoló körülményt mérlegelve kell meghatároznunk ezt a szintet. Ha azt mondjuk, hogy az óvodás korosztályban nagyjából 300 ezer gyerek várható 2010-ben és 70 százalékos az óvodalátogatottság - hiszen az alsóbb korosztályokban nem kötelező óvodába járni -, akkor megmondható, hogy mennyi az a pénz, amit az állam erre kell hogy fordítson.
- Előírás ma is van a középtávú költségvetési tervezésre.
- Ma a szabály azt írja elő, hogy tájékoztató jelleggel be kell mutatni egy prognózist a következő évekre. A kettő között az a nagy különbség, hogy a jövőben kiadási plafont kívánunk három évre előre meghatározni azzal a kötelezettséggel, hogy csak ezen a kiadási plafonon belül lehet módosítani a szaktörvényekkel ezen kiadás nagyságát. Korábban számtalan példa volt arra, hogy az úgynevezett szaktörvényekben változó szabályok nagyon kemény költségvetési determinációkat eredményeztek: gyakorlatilag átírták a következő évek költségvetéseit, függetlenül attól, hogy megelőzően milyen középtávú költségvetési programot fogalmaztunk meg. Többek között a költségvetési hivatal létrehozása is ezt a rossz gyakorlatot akadályozná: a hivatal jelezné, ha van egy olyan törvény az Országgyűlés előtt, amely olyan kiadást feltételezne a rá következő időszakban, amelyhez nincs meg a költségvetési törvényben a fedezet. Ekkor elő kellene venni valahonnan a pénzt, ám ha a javaslat nem tartalmaz ilyet, akkor az nem megvalósítható.
- Az Állami Számvevőszék szerint eddig sem készültek el a szükséges hatástanulmányok a törvénymódosításokhoz. A költségvetési hivatalban majdan dolgozó 20-25 embernek hogy lesz minderre kapacitása?
- A kormány javaslatai mögött mindig ott vannak a hatástanulmányok. De ezt követően is feladata lesz a kormánynak, hogy kiszámolja az általa beterjesztett javaslatok költségvetési hatásait. Nyilván a hivatal kontrollálja, hogy a kormány számításai jók-e, de a hivatalnak nagyobb szerepe a képviselői indítványoknál és egyéb, a társadalmi, politikai szervezetek részéről felmerülő javaslatoknál lesz. Ezeknél ugyanis ma nem mutatják be a tényleges költségvetési hatást.
- A Fidesz a támogatását ígérte a költségvetési hivatal felállításához, ha meglesznek a megfelelő függetlenségi garanciák. De a többi költségvetési szabály is kétharmados lesz. Mennyire tartja valószínűnek, hogy meg tudnak állapodni, illetve menynyire lesznek kompromisszum-készek?
- Nagyon valószínűnek tartom, teljes mértékben bízom abban, hogy az ellenzék reálisan fog hozzáállni ezekhez a javaslatokhoz, és ebben az esetben a megállapodás lehetősége megvan. A fő célokat illetően nem leszünk kompromisszumkészek. A célok megvalósításának a módszereit illetően azonban teljes mértékben kompromisszumkészek leszünk. Azt tapasztalom, hogy e témában az ellenzék nem volt elzárkózó az eddigiekben. Azt remélem, hogy a továbbiakban ez a fajta együtt gondolkodás folytatódik.
