Hétfőn a rostocki idegenrendészeti központ előtt alakultak ki tumultuózus jelenetek: a békésen induló tüntetésen a felvonulók emberségesebb menekültpolitikát és a kitoloncolások felfüggesztését követeltek a fejlett ipari országoktól. Hiába erősítették meg a rendőri készenlétet, a néhány száz feketébe öltözött randalírozót megint nem sikerült kiszűrni: ismét repkedtek az utcakövek és a palackok. Az erőszak megosztja a globalizáció-kritikus szervezeteket is: az Attac németországi vezetője személyesen kért elnézést a rostockiaktól a szombati incidensekért, és elismerte, nem tudják megfelelően kezelni az agresszív szélsőbaloldali csoportot, az úgynevezett Fekete Blokkot. De elítélték az erőszakot az ellenzéki pártok, az amúgy globalizációkritikus hangokat pengető Zöldek és a Baloldali Párt is.

A politikusok óvatosan kritizálják a rendőrséget. A CDU/CSU több vezetője is energikusabb fellépésre biztatja a rendfenntartókat, bár az eszközeiket nem bővítené. Az egyik rendőrszakszervezet vezetője felvetette ugyan a gumilövedékek bevetését, mondván, a rendőrök nemigen tudják megvédeni saját testi épségüket, de ezt még a konzervatív politikusok is fenntartással fogadják. Inkább a vízágyú gyakoribb használatát sürgetik. Bírálják viszont a határőrizeti szerveket, amiért - állítólag - túl sok gyanús külföldit engedtek be az országba. (A rostocki csata után letartóztatottak 20 százaléka érkezett a határokon kívülről.) Biztos, ami biztos, tegnap 18 lengyel állampolgárt visszafordítottak a határról, mert erőszakra utaló eszközöket találtak autóik csomagtartójában. Több politikus sürgeti, hogy megelőzésképp néhány napra vegyék őrizetbe, "vonják ki a forgalomból" a notórius randalírozókat.

A rendőri vezetők attól tartanak, hogy a következő napokban még rosszabbra fordulhat a helyzet. A globalizmusból a randalírozók is egyértelműen profitáltak, nemcsak a G8 ellen tüntetők, hanem a vandálok csapatai is nemzetközivé váltak. A középpontban a németeknél hírhedt Fekete Blokk (Schwarzer Blokk) áll: a baloldali szélsőségesek főként a magukat a társadalom szabályain kívül helyező, úgynevezett autonómok közül toborozzák tagjaikat. A nyolcvanas években ők álltak az atomerőmű-ellenes tüntetések élén, de az első sorokban küzdöttek az elfoglalt házak kiürítése vagy a népszerűtlen amerikai politikusok (például 1987-ben Ronald Reagan amerikai elnök) látogatása ellen. Bár számuk a nyolcvanas évek végén állítólag csökkent, az antiglobalista mozgalmakkal együtt ismét erőre kaptak. A konzervatív Die Welt szerint tagjaik 20-30 éves, gyakran meglepően jól képzett fiatalok, akiket egyrészt a kalandvágy és a politikai idealizmus, másrészt a frusztráció és a rombolási vágy visz az utcákra.