Alternatív egészségügyi javaslatot készített az MSZP
Az egyéb konfliktusok tisztázása mellett immár két egészségpolitikai koncepció versenyezhet a keddi koalíciós egyeztetésen. Az SZDSZ vegyes biztosítási modellje, valamint a szocialisták frissen elkészült koncepciója. Az MSZP vezetői hétfőn átadták a szabad demokratáknak a biztosítói modellváltással kapcsolatos, részletesen kidolgozott elgondolásukat. A több tucat szakértő által készített javaslatot válaszként szánja a nagyobbik kormányzó párt arra a szabad demokrata vádra, hogy nincs részletes, alaposan átgondolt elképzelésük a szocialistáknak a finanszírozási reformról, legfeljebb csak az ő elképzeléseiket tudják tagadni.
A lapunk által megkérdezett szabad demokraták az anyag első olvasata után azt állították azonban, hogy nincs semmi új a javaslatban, így nincs rá okuk, hogy ellépjenek a saját modelljük mellől.
A terjedelmes, nyolc melléklettel kiegészített részletes koncepció azt javasolja a kormánynak, hogy az egészségbiztosító zártkörű részvénytársasággá alakítása mellett kapjon jogosítványokat a finanszírozási szabályok kialakítására, és legyen szabadsága annak eldöntésére, hogy például melyik kórházzal szerződik, melyikkel nem. A koncepció szerint átlátható, világos kritériumrendszer határozná meg, hogy a közpénzből milyen szolgáltatásokra futja, és az új technológiák közül melyikhez járhat támogatás. (Az anyag megjegyzi, hogy a most érvényes kötelező szolgáltatási csomag rövid távon nem szűkülhet.) A járulékok nagyságát, az állam által vállalt kötelezettség mértékét (gyerekek, öregek ellátására) 3-5 évre előre kellene meghatározniuk a politikusoknak, ahogy azt is vállalniuk kellene, hogy csak akkor tesznek kötelezővé új ellátást, ha az árát is hozzáteszik. Az OEP átalakításának sarkalatos feltétele - az anyag szerint - az alap pénzügyi egyensúlyának megteremtése.
Az erős Nemzeti Egészségbiztosító megteremtése mellett a területi ellátásszervezőkre bíznák a szolgáltatások működtetését. Erre két intézményt is javasolnak a szocialista szakértők: a szolgáltatók és fenntartók által kiválasztott profitorientált ellátásszervezőt, illetve a Nemzeti Egészségbiztosító divíziójaként működő megyei egészségpénztárakat. A "profi ellátásszervező" tulajdonosa bárki lehet (önkormányzat, üzleti biztosító, de a járulékfizető is). Jogszabály zárná ki e szervezet tulajdonosai közül a gyógyszercégeket, illetve a szolgáltatók egyéb beszállítóit.
A B változat szerint az egészségpénztár területi egységei az ellátottak száma alapján számított pénzből gazdálkodnának, a menedzsment felelőssége lenne, hogy az adott keretből a lehető leghatékonyabb ellátást nyújtsák a területükön élőknek. Ha ezt nem tudják megoldani - szemben a mostani rendszerrel -, nem számíthatnak a központ segítségére.
A szocialisták javaslata jól szervezett betegirányítással "keresné meg" a szolgáltatásszervezők profitját. Az állampolgár viszont választhatna. Minden betegnek a háziorvosnál kellene nyilatkoznia, hogy belép-e a rendszerbe. Ha nem, marad az állami biztosító ügyfele. Ha viszont vállalja az új rendszert, akkor tudomásul veszi azt is, hogy a gyógyulása minden mozzanatát meghatározzák, e tekintetben tehát döntési szabadsága elvész, cserébe optimális esetben garantáltan jobb ellátást kap. A szolgáltatóknak versenyezniük kell majd a betegért, hiszen annak jut nagyobb szelet a közfinanszírozásból, aki több pácienst lát el. Az új rendszer része lenne a kórházak gazdasági társasággá alakítása, a most sok gondot okozó teljesítményfinanszírozás korrekciója, valamint a magánszolgáltatók fokozatos bevonása a rendszerbe. A szocialista szakértők szerint a modelljük mindkét változata elvezethet néhány éven belül az SZDSZ által szorgalmazott versengő biztosítós modellhez, amihez biztonságos átmenetet garantál.
