Nincs igazi felelőse, mecénása a hazai tudományos és szakkönyvkiadásnak, amely e nélkül elsorvad - hangzott el a Napvilág Kiadó és a Politikatörténeti Alapítvány által szervezett tegnapi budapesti eszmecserén, amelyen szép számmal vettek részt az érintett kiadók képviselői. A jelen levők sorolták a gondokat. Gelléri Lázár Márta, a társadalomtudományi műveket megjelentető Napvilág volt igazgatója elmondta, a legtöbb állam kénytelen támogatni ezt a kiadói szakmát, amely piaci alapon csak angol nyelven képes működni. Még Franciaországban vagy Németországban is dotációra szorul, a kis államokról nem is beszélve. Bart István, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke megjegyezte, a skandinávok már lemondtak a saját nyelvű kiadásról - angol nyelvű tudományos és szakkönyveket használnak -, és félő, hogy Magyarországon is így lesz 15-20 éven belül. Az Atlantisz Kiadó vezetője, Miklós Tamás úgy véli, beköszönthet a középkori latin nyelvű korszakhoz hasonló idő, amikor az elit nyelve (most az angol) eltér a többségétől, és kettészakad a társadalom.

E borús víziók kiváltója, hogy ebben az évben minimálisra csökkent a kis piac és alacsony példányszámuk miatt drága tudományos kiadványok állami támogatása. Megszűnt a kilencvenes években Magyar Bálint minisztersége idején az oktatási tárcánál létrehozott felsőoktatási és szakkönyvtámogatás - amely kezdetben még évi 600 millió forint volt, majd fokozatosan csökkent, aztán 2004-ben 400 millióra emelték -, továbbá jelentősen csökkent az e területen létrehozott másik dotációs forma, a banki hiteltámogatás kerete. (Az utóbbiból az állam a hitelkamat - jelenleg 11 százalék - felét átvállalja.) Márpedig kedvező bankhitel nélkül sokszor lehetetlen előkészíteni egy tudományos mű kiadását még akkor is, ha netán van támogató, mert a támogatások utólag érkeznek.

Az Akadémia képviseletében megszólaló Hernádi Miklós fölvetette, ha az állam közvetlenül nem akar a jövőben beszállni a kiadás finanszírozásába, a tudományos és szakkönyvkiadókat - amerikai mintára - egy-egy egyetemhez kellene kapcsolni. Csupán az ELTE-ről volt jelen egy tanár, aki viszont arról beszélt, a tudományos szerzők nem a honorárium miatt írnak műveket.

Az állami finanszírozók közül a vitára egyedül a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Harsányi László jött el. Ő úgy véli, az NKA-támogatások új konstrukcióját kellene kialakítani ahhoz, hogy a tudományos kiadás is jobb helyzetbe kerüljön. A mostani közvetlen könyvtámogatási összeg duplájával, legalább egymilliárd forinttal növelni kellene a könyvtárak beszerzési keretét - föltéve, hogy az önkormányzatok ezután nem csökkentik eddigi hozzájárulásaikat. Ebből a pénzből a könyvtárak tudományos műveket is rendelnének a kiadóktól. Az összeg megduplázásához azonban növelni kellene az NKA bevételeit, erről törvénymódosítás készül.

Az egyik elkeseredett kiadói szakember azt javasolta, ha az állam részvétlen ebben az ügyben, a tudományos kiadók ne fizessenek kulturális járulékot, áfát és iparűzési adót, kiadásaik csökkentésével segítve magukon. Tapsot kapott, de azért nem volt boldog tőle senki.