„Visszasírjuk-e azt az időt, amikor Kína az igazak álmát aludta? Mert most, hogy felébredt, félelmetes étvágya támadt” – olvassuk a Le Monde vezércikkében.

A SIE kínai állami pénzintézet bejelentette, hogy hárommilliárdot készül beruházni a Blackstone-ba, Amerika egyik nagy befektetési alapkezelőjébe.

Kína eddig az olcsó munkaerő és a kiszervezés miatt okozott gondot. A Nyugat ezt régóta nehezményezi ugyan, de ölre azért nem mentek a felek, mert hiszen Kína az ily módon keletkező hatalmas exporttöbbletből finanszírozta az amerikai kormány túlköltekezését.

Az 1200 milliárdnyi kínai devizatartalék javarészt dollárban, elsősorban amerikai államkötvényekben fekszik.

A Le Monde ezt egyfajta kölcsönös gazdasági elrettentésnek nevezi, a hidegháborús korszak szovjet-amerikai nukleáris erőegyensúlyára utalva. Ezt a törékeny egyensúlyt bontja meg Kína azzal, ha tulajdonrészt vásárol a Blackstone-ban. „A munka így tőkévé alakul át.”

A kínai devizatartalékból meg lehetne vásárolni a három legnagyobb amerikai céget, az Exxont, a General Electricet és a Microsoftot. De csupán a 2007-re várt kínai fizetési mérlegtöbbletből is szőröstül-bőröstül meg lehetne venni a Citigroupot és a Bank of Americát.

Vajon az első kísérlet után nem készül-e Kína nagyobb bevásárlásokra is a Wall Streeten? És vajon mit tenne Washington, ha Peking megrohamozná például a Microsoftot? Nem protekcionista bezárkózás lenne-e a biztos válasz? Ha igen, az katasztrofális következményekkel járna a világgazdaságra nézve. Pénzügyi válsággal, a dollár összeomlásával fenyegetne.

„Kína olyan félelmetes ma, mint Japán volt húsz éve, amikor a Sony megvette a Columbiát. A szamuráj ölelése után most a sárkány csókjától kell tartanunk.”