Fűnyírótörvény Tarnabodon
Tarnabod eddig a toleranciájáról és nagylelkűségéről volt nevezetes: ez az a nyolcszáz lelkes falu, amely az országban elsőként tucatnyi hajléktalan vagy nyomorgó, albérletben élő budapesti családot fogadott be. A rászoruló családok eleinte csak a lakás rezsijét fizetik - ez egy vidéki ház esetében néhány ezer forint -, és minden hónapban félretesznek annyi pénzt, amennyit nélkülözni tudnak. Aztán az így összegyűjtött pénzből a ház három éven belül, jutányos áron, az ott lakók nevére kerül. A családok letelepedésükkor egy pár mangalicát és tizenöt tyúkot kaptak: ezeket nem vághatják le, de a szaporulattal maguk gazdálkodhatnak. Persze nemcsak a hajléktalanoknak volt szükségük a falura, hanem Tarnabodnak is rájuk - egyre inkább elnéptelenedett és elszegényedett a község.
A "fűtörvény" most felbolygatta a falu életét. Jogvédők szerint törvénytelen ugyanis a közmunka feltételéül szabni a porták rendben tartását.
Ahogy Boconád felől beérkezem, feltűnik: gazos a járdaszegély az egyik ház előtt. Kopogok, de nem nyitnak ajtót.
- Nem laknak itt már évek óta - int a fejével a szomszéd, egy térdnadrágos, huszonéves fiatalember.
- Maga vágja a füvet?
- Kénytelen vagyok. Állandó munkám nincs, fűnyírót nem tudtam venni, ezért sarlózok. De megmondom, nem tetszik, hogy így zsarolják az embert - mondja. Odébbmegyek az utcában, három idősebb asszony ül egy kispadon, beszélgetnek. Itt is frissen nyírt a fű.
- Nemrég vágtam le, de hamarosan újra végig kell menni rajta - mondja a hetvenéves Molnár Jánosné, aki a férje halála óta egyedül él a házban. Néhány hete vett egy fűnyírót, azzal könnyebb a dolga, mint a kaszával vagy a sarlóval. - Egyetértek a falurenddel, íratlanul is rendben kellene tartani a portákat - mondja. A mellette ülő asszony bólogat, azt mondja, az egész falu helyeselte a szabályozást, a befogadottak közül se tiltakozott senki.
Molnár Jánosné mellett épp egy ilyen család lakik: Tóth Lászlóék januárban költöztek Budapestről a településre három kisgyerekkel. A családfő a bontóüzemben dolgozik, csak a feleségét találom otthon. - Nekünk nincs azzal gondunk, hogy nyírni kell a füvet, a gyerekek miatt amúgy is megtennénk.
Pető Zoltán polgármester azt mondja: nála eddig senki sem tiltakozott a falurend miatt. - Mielőtt megalkottuk volna a rendeletet, kiküldtük a tervezetét minden helybélinek. Később falugyűlést tartottunk, itt sem kifogásolták az elképzeléseinket. Egyébként pedig minimális elvárásokról van szó, amelyeket faluhelyen korábban nem is kellett rögzíteni.
- Az viszont különös, hogy a közmunka feltételeként szabták a fűnyírást - vetem közbe.
- A közmunkára a polgármester, az alpolgármester és a cigány kisebbségi önkormányzat választja ki a jelentkezőket - mondja Pető Zoltán. - Nem büntetjük azonnal, ha valakinek a háza környéke szemetes: öt napot adunk arra, hogy változtasson. A falurend betartását eddig két alkalommal ellenőriztük: először 21 háznál voltak gondok, a második fordulóban már csak 19-nél. Az ötnapos határidőn belül azonban mindenki megoldotta a problémát, ezért még senkitől sem kellett elvonni a közmunkát.
Benkár József, Heves megye főjegyzője szerint nincs arra törvényes lehetőség, hogy a közmunka kiosztását és a magánporták előtti utcarész rendben tartását így kösse össze az önkormányzat. Ez ugyanis ellentmond az esélyegyenlőségről szóló törvénynek, de nem felel meg a szociális törvénynek sem, amely kimondja, hogy az önkormányzatok kötelesek legalább 30 napos foglalkoztatást szervezni azok részére, akik rendszeres szociális segélyre jogosultak. Mivel a közmunka végzése a törvény szerint egyik feltétele a szociális segély folyósításának is, így hátrányba kerülne az, aki - például a fűnyírás kötelezettségének elmulasztása miatt - nem végezhet közmunkát.
A Heves megyei közigazgatási hivatal törvényességi főosztályán megtudtuk: az önkormányzatok valamennyi rendeletét ellenőrzik, s ha hiányosságokat tapasztalnak, észrevétellel élnek. A "fűnyírórendeletet" még nem vizsgálták.
