Varsó, Prága - Budapest???
Hiszen a BOM azért alakult, hogy megvizsgálja egy Budapesti Olimpia 2016-os vagy 2020-as megrendezésének célszerűségét, kockázatát, és döntési helyzetbe hozza a kormányt, a parlamenti pártokat, a fővárost és a Magyar Olimpiai Bizottságot.
A BOM alapítói Magyarország meghatározó társaságai (a Mol, az OTP Bank, a TriGránit, a Richter Gedeon, a T-Mobile, a Malév stb.). Az elmúlt időszakban külföldi és magyar cégek sora csatlakozott hozzájuk rengeteg közéleti személyiséggel és gazdasági szakemberrel, több ezer további egyéni támogatóval. A cél nem az, hogy a BOM átvegye a kormány, a főváros vagy a MOB bármely feladatát, hanem hogy elősegítse a tisztánlátást, a nemzeti konszenzust és a közös döntést. Ha ez megszületik, és Magyarország véglegesen eldönti, jelentkezik-e olimpia rendezésére vagy sem, a BOM teljesítette feladatát, és akkor már másokon a sor, hogy a döntést végrehajtsa. A BOM kritikusai gyakran hangoztatják, hogy csak azok érdekeltek az olimpiában, akik az állami húsosfazékból kívánnak részesedni. Ez a vélemény teljes félreértésén alapul. A BOM megbízásából készült megvalósíthatósági tanulmány azt mondja, hogy 2016 nem reális, de a 2020-as olimpia megrendezése bizonyos feltételek mellett felvállalható. Feltéve, hogy már most elkezdünk komolyan foglalkozni a felkészüléssel, 2010-ig rendbe tesszük az ország pénzügyeit, és fenntartható növekedési pályára állítjuk a nemzetgazdaságot. Sok ellenző a jelenlegi helyzetből indul ki, és a kérdést úgy teszi fel, hogy ilyen közlekedési és útviszonyok között hogy akarhatunk Budapesten olimpiát. Pontosan erről van szó: ahhoz kell valami pozitív kényszerítőerő, hogy ez megváltozzon, hogy rendbe tegyük a budapesti közlekedést.
Mennyibe is kerülne a 2020-as budapesti olimpia? Ellenzői szívesen csúsztatnak, néha gúnyolódnak vagy álmodozónak tartják az olimpia szorgalmazóit. Nos, a
A 460 milliárd forintból 200 milliárd terheli a központi vagy önkormányzati költségvetést, a többi a magántőke kockázata (például olimpiai falu, médiaközpont, repülőtérfejlesztés, szállodakapacitás stb.). A bruttó 960 milliárd közvetlen költségből mintegy nettó 200 milliárd az adófizetők terhe, ami még mindig hatalmas összeg, de 13 évre elosztva (!) 8600 milliárdos GDP mellett nem vállalhatatlan. Feltéve, ha hatékonyan, átláthatóan és professzionális módon tervezünk és költünk. 200 milliárd forint kevesebb, mint a fele annak az összegnek, ami a Ferihegyi repülőtér privatizációjából az államkasszába befolyt.
Magyarország infrastrukturális elmaradottsága miatt azonban itt nem állhatunk meg. Az igazi gond és egyúttal a meghatározó kihívás, hogy az olimpia közvetlen költségeitől függetlenül az egész ország infrastruktúráját javítani kell, hogy ne egy fapados, hanem egy európai színvonalú olimpia házigazdája legyen a főváros és a vidék. A megvalósíthatósági tanulmány számba vette mindazokat az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek a tervekben 2020-ig az olimpiától függetlenül szerepelnek, és kimutatta azok költségét. Ezek nagyrészt közlekedési típusú beruházások, és az EU-s források nagyrészét ezekre költjük majd. Az olimpia nélkül és attól függetlenül is mintegy 4600 milliárd forintot költünk ezekre az infrastrukturális fejlesztésekre (ugyancsak 2006-os árakon). Az igazi kihívás az olimpiával kapcsolatban nem az, hogy a közvetlen olimpiai beruházások 200 milliárdját elő tudjuk-e teremteni, nem az, hogy képes-e ez az ország egy olimpia világszínvonalú megrendezésére, hanem az, hogy valóban megvalósítjuk-e határidőre, fegyelmezetten, terveinkkel összhangban ezt a fejlesztést. (A 4600 milliárd forintban természetesen benne van a 4-es metró teljes költsége, a budapesti körgyűrű kiépítése, az országos vasúthálózat rekonstrukciója stb. Természetesen ezek nélkül is lehet olimpiát rendezni, és persze ezek a beruházások olimpia nélkül is meg fognak valósulni. De nem mindegy, hogyan és mikorra. És éppen itt van a budapesti olimpia támogatóinak fő érve: az olimpia kitűnő eszköz az országos fejlesztési tervek tényleges megvalósítására, arra, hogy az ország infrastruktúráját 13 éven belül közelítsük az európai színvonalhoz).
A tervezés során két alapelv volt a meghatározó. Előre kell látni az utóhasznosítási lehetőségét mindannak, ami az olimpia céljára épül. Ha ez nem biztosítható, akkor azt a létesítményt vagy kapacitást le kell bontani, máshol, más célra, esetleg Magyarországon kívül kell felhasználni. Az ország nem engedhet meg magának más megközelítést, erre tanítanak egyes korábbi olimpiák negatív példái is. A másik alapelv, hogy az olimpiai fejlesztéseket a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kell igazítani és nem fordítva.
Elődeink valami hasonló feladattal szembesültek a századforduló idején, amikor világkiállítást rendeztek és meghatározták Budapest mai építészeti struktúráját. A lépték az akkori időket figyelembe véve hasonló volt. A sikerhez kiemelt figyelem, egyedi szabályozás, viták sora, kiérlelt koncepció és fegyelmezett végrehajtás kell, a közszféra és a magántőke hatékony, átlátható együttműködésében.
Akár tetszik, akár nem, a verseny megkezdődött Közép-Kelet-Európában: Varsó és Kijev Labdarúró Európa-bajnokságot rendez, Prága pályázik a 2016-os olimpiára, és Budapest...?
