Titkosszolgálati tervek
- Mostanában szinte nincs olyan közéleti konfliktus, amely így vagy úgy ne érintené önt. Nem tart attól, hogy előbb-utóbb valamelyikbe belebukik?
- Miért kellene bármelyikbe belebuknom? Ellenzéki körökből időről időre megtalálnak bizonyos ügyekkel, amelyekről vagy az derül ki, hogy nem köthetők a személyemhez, vagy az, hogy maga a "botrány" is mondvacsinált, hazugságra épül. Mára már sok bírósági ítélet is alátámasztja szavaimat. Hivatalom, korábbi kapcsolatunk miatt engem tartanak a miniszterelnökhöz talán legközelebb álló politikusnak, ezért az ellenzék botránykampány-tervezői kimondva kimondatlan abból indulnak ki: ha engem bele tudnak rángatni valamibe, nyert ügyük van.
- Az Egymásért Egy-Másért Alapítvány ügye, a Nemzetbiztonsági Hivatal két munkatársának és az ön két testvérének érintettsége okán azért mégiscsak megtalálták önt.
- Az előzőekben elmondottak érvényesek. István öcsém, aki korábban a BM Kórház főigazgatója volt, a minap nyílt pályázaton nyerte el az Állami Egészségügyi Központ főigazgatói posztját. Senki nem vitatta szakmai felkészültségét. Ellenzéki körökből csak azért támadták a döntést, kizárólag azért sejtettek politikai befolyásolást a hátterében - holott pontosan tudták, hogy ilyen nem történt -, mert a testvérem. Ami Pétert illeti... Erről nehéz beszélni, de miután a legnagyobb ellenzéki párt szóvivője a politika rangjára emelt egy családi drámát, kénytelen vagyok reagálni az őt érintő támadásokra. Péter vegyészmérnökként dolgozott az EGIS-nél, többszörös feltaláló volt, a '90-es évek elején azonban természetfeletti dolgokkal kezdett foglalkozni, és később új szenvedélye betegévé vált. Otthagyta a munkahelyét, többször kórházba került. A család mindent megtett, és megtesz ma is, hogy visszahozzuk a "mi világunkba", de ő ellenáll. Azt mondja, amit tesz, értünk teszi, csak mi nem értjük meg, mert olyan erők hatalma alatt állunk, amelyek ebben megakadályoznak minket. A sokat emlegetett Kormányzati Tanácsadó Jósda is csak az ő világában létezik. Nem bejegyzett cégről van szó. Megírja a maga leveleit, tanácsokat ad, kifejti a véleményét az általa fontosnak tartott kérdésekről, és elküldi mindenkinek, akit éppen illetékesnek gondol. Tudtommal küldött már néhány levelet a fidesz.hu-ra is, azaz a legnagyobb ellenzéki párt, ha akarja, értékén is kezelhette volna azokat. A miniszterelnök számítógépe automatikusan törli a leveleit, s másoknak is ezt a megoldást javasoltam, ha megkérdeztek, mitévők legyenek Péter írásaival. Én azért el szoktam olvasni őket, hogy mindig tudjam, éppen mi foglalkoztatja őt. Egyébként ma is kiváló képességű ember, grafológiában például rendkívüli eredményeket ér el.
- Visszatérve az alapítvány ügyére: ön vizsgálatot rendelt el az NBH-nál, a jelentést azonban nem fogadta el. Azóta a részletes vizsgálat is lezárult. Mit állapítottak meg?
- Pontosítanám: április 26-án rendeltem el előzetes vizsgálatot, hogy egyrészt ne csak a sajtóból tudjuk, hogy mi történt, másrészt a hivatal vezetésétől kapott tájékoztatás ellentmondásos volt. A május 9-ére elkészült előzetes jelentés alapján rendeltem el a részletes vizsgálatot. Az alapítvány és a nemzetbiztonsági szolgálat kapcsolatával összefüggésben maradtak kérdések, amelyeket egy részletes vizsgálatnak kellett tisztáznia. Ígéretet tettem, hogy a vizsgálatról elsőként a Nemzetbiztonsági Bizottságnak számolok be. Már elküldtem a testület elnökének a jelentést.
- Azt azért erősítse vagy cáfolja meg, hogy az NBH "fedőcége" volt-e az alapítvány? Akadályozta-e, illetve megkísérelte-e megakadályozni a "cég" az alapítvány elnöke és társai ellen milliárdos csempészet gyanújával indított nyomozást?
- Nem fedőcég volt az alapítvány, törvénysértést sem követett el senki a Nemzetbiztonsági Hivatalban az üggyel összefüggésben. Azt pedig, hogy a szolgálat s annak tagjai nem akadályozták a nyomozást, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a vámőrség folytatja az eljárást, a bíróság pedig több gyanúsítottat letartóztatott.
- Demeter Ervin a Fidesz részéről többször megkérdezte: mit keresnek a titkosszolgálatok az Egymásért Egy-másért Alapítvány körül?
- Erre a kérdésre a vizsgálati jelentés választ ad. Függetlenül a konkrét ügytől, az már a nyilvánosság előtt is ismert, hogy egy 1997-es tárca nélküli miniszteri rendelet értelmében csak utólagos bejelentési kötelezettség terheli a Nemzetbiztonsági Hivatal dolgozóit, ha egy közhasznú alapítvány munkájában részt vesznek, engedélyt csak a vállalkozásokhoz kell kérniük. 1998 és 2002 között 31 esetben engedélyeztek vagy vettek tudomásul ilyen kezdeményezést. Ezt a gyakorlatot meg kell változtatni, a rendeletet is módosítani szükséges.
- A hírek szerint, mielőtt az NBH ma is aktív főosztályvezetőjének kuratóriumi tagságát engedélyezték volna, a "cég" ellenőrizte az alapítványt...
- ... ez nem igaz. A szabályozás szerint formálisan erre nem volt szükség. Azt nem tudom, hogy ha mégis ellenőrizték volna, találnak-e valamilyen problémát. A vizsgálat természetesen nem terjedhetett ki az alapítvány ügyeinek áttekintésére.
- Az NBH kezdeményezésére 2003-ban kiutasítottak Magyarországról egy orvost, mert fizetését egy, a Hamaszhoz köthető segélyszervezetnek utalta át. Most ön azt állítja, hogy a "cég nem járja körül" azokat a szervezeteket, amelyekben munkatársai társadalmi feladatot vállalnak? Akár egy al-Kaidát támogató alapítványnak is dolgozhatnának?
- Ez így túlzás. Mint mondtam, a már említett 1997-es rendelet és az ahhoz kapcsolódó belső normák szigorítására rövidesen sor kerül.
- A 2006-os választások előtt, s azt követően a pártharcokban, többször is előhúzták a terrorkártyát. Hol arról szóltak a hírek, hogy a tíz éve ismeretlen helyen bujkáló Sátor Lajos maffiavezér választási gyűléseken készül robbantani, hol ismeretlenek akartak megzavarni nagygyűléseket. Vaklármának bizonyultak...
- Mondja ön... És mondják azok, akik a napi politikai érdekük szerint időnként terrorkártyát emlegetnek. Ha jól emlékszem, épp az önök lapja szellőztette meg, hogy az egyik külföldi partnerszolgálat felső vezetése levélben
figyelmeztette magyar partnerét terrorista szervezkedésekre. Valamit lépnünk kellett: figyelmeztettük a közvéleményt a veszélyre, de leginkább az elkövetőket arra, tudjuk, kik ők és mire készülnek. Ennek a fenyegetésnek nem volt konkrét címzettje, nem kellett lemondani miatta egyetlenegy tervezett politikai rendezvényt sem, a megelőzés sikeres volt. Az őszi választások előtt teljesen más fenyegetést kellett komolyan venni. Jeleztük a Fidesznek: szélsőséges csoportok arra készülnek, hogy ráépüljenek a nagygyűlésükre, ami nehezen kiszámítható következményekkel járhat. Úgy döntöttek, hogy lemondják a rendezvényt. Kövér László az aznap esti tévéműsorban elismerte, hogy reális fenyegetésről kaptak tájékoztatást. Másnap a propagandagépezet azonban úgy döntött: "előhúzatja" velünk a terrorkártyát, s Kövér előző napi nyilatkozatával szemben azzal vádolt bennünket, hogy bombafenyegetéssel riogatjuk az embereket... Pontosan tudták, hogy amit mondanak, nem igaz. Olyan akciók előkészületeire figyelmeztettük őket, amilyeneknek szeptember 18-án, majd október 23-án tanúja lehetett az ország. Ha vannak a történteknek tanulságai, akkor az egyik mindenképpen az, hogy felül kellett bírálni a szélsőséges csoportokkal, köztük a politikai szervezetekkel szemben követett titkosszolgálati és rendőrségi gyakorlatot. A rendszerváltozás óta túlságosan is óvatosan kezelték a szolgálatok, illetve a rendvédelmi szervek ezt a kérdést. Erre intette őket a politika is. "Nehogy még egyszer bárki is rendőr- vagy ügynökállamot kiálthasson." Az őszi események bizonyítják, hogy igenis, oda kell figyelni ezekre a csoportokra, és mivel láthatóan hajlamosak a törvénytelen eszközök alkalmazására, fel kell készülni az "elhárításukra", amit persze nehezítenek a politikai összefonódások.
- Kik ők, hányan vannak?
- Az őszi zavargások hátterében szélsőséges szélsőjobboldali, anarchista csoportok álltak. Lehetnek vagy két-, két és fél ezren, de akik bármikor készek az utcára vonulni házilagos készítésű fegyverekkel, legfeljebb néhány százan vannak. Azok, akik ezeket az egymástól függetlenül ténykedő, olykor egymással versengő csoportokat szervezik, sms-ekben, az interneten és különböző kódolt üzenetekkel irányítják, körülbelül egytucatnyian lehetnek. Ma már teljes bizonyossággal kijelenthetjük: ezeknek a csoportoknak semmiféle társadalmi támogatottságuk nincs. Továbbra is fenntartja a veszélyt ugyanakkor, ha az utcai politizálást biztató egyes jobboldali pártok radikális vezetőitől és tagjaitól támogatást kapnak, s ők maguk is törekszenek arra, hogy "behálózzanak" ellenzéki politikusokat.
- Miért mondott le Galambos Lajos, az NBH főigazgatója?
- Miután az őszi események után tavaszra hihetetlen energiákkal megkezdte a szolgálat átalakítását, képessé téve a szervezetet az évtizedes lemaradás ledolgozására, a további munkát már egy fiatalabb vezetőnek kívánta átadni. Lemondásának és annak elfogadásának másik fő oka, hogy főigazgató úr az elmúlt hetekben szembesült azokkal a szakmai hibákkal és jogos kritikákkal, amelyek miatt maga kérte a felmentését.
- Szerepet játszott ebben az is, hogy a vidéki háza után nyomozó újságíró lakásán - hónapokkal az eset után - megjelentek az NBH emberei?
- Ez is a hibák egyike volt, amely - az én személyemtől függetlenül - a szervezet problémáira mutatott rá.
- Ki lesz az utód?
- Szakmai alapon, kellő körültekintéssel és a társszervekkel történő konzultáció után döntünk róla.
- A rendszerváltozás óta nem először kerül napirendre a titkosszolgálatok átszervezése. Az ellenzék egyetértése nélkül a szakmailag indokolt módosításokra sincs lehetőség...
- 2000 óta napirenden van a kérdés. Tény, hogy az ország jelenlegi helyzetében luxus öt szolgálatot fenntartani, ugyanakkor az is igaz, hogy ebben az esetben - lévén, hogy társadalmilag-politikailag érzékeny kérdésről van szó - nem elsősorban költségvetési szempontok játszanak szerepet. Még az Orbán-kormány idején a szakértők a katonai és polgári titkosszolgálatok funkcionális összevonása mellett tették le a voksot. Azaz, hogy a katonai hírszerzést az Információs Hivatallal, míg a katonai elhárítást a Nemzetbiztonsági Hivatallal célszerű öszszevonni. Ez a megoldás a mi elképzeléseinknek is megfelel. Még folynak a szakmai egyeztetések. Hogy lesz-e a tervből törvény, nem tudom. Megjegyzem, egyfajta előkép, ráadásul most sürgősebb és fontosabb a rendőrség és a határőrség integrációja, amely ugyancsak kétharmados törvényt igényel. A javaslat még inkább épít az Orbán-kormány szakpolitikai koncepciójára. Remélem, az ellenzék korábbi felelős hozzáállásán nem változtat, és lehetővé teszi a közösen kidolgozott tervezet elfogadását.
- Apropó: elnézést kért-e valaki az ellenzék részéről azt követően, hogy az MTI-nek az öccse betegségéről beszélt?
- Nem, senki.
