A felmérőkön számot adunk arról, hogy mit sajátítottunk el év közben a tananyagból. Sajnos az én matekkönyvemet néhány hónapja elsajátította a Lajos, aki a mi kutyánk kölyke. Elég hamar átrágta magát rajta. De még most sem tud rendesen számolni. Ebből is látszik, hogy ezeken a modern tankönyveken a kutya se tud eligazodni.

Már több mint egy hete kiosztották az írásos értékelőt, mert harmadikban még nem osztályoznak. Ebből mindig vita van otthon, de az apám nem hajlik meg az érveim előtt. Inkább nekem kell lehajolnom az érveim után.

Pedig tök ártatlan vagyok. Az a bejegyzés például, hogy "közösségi magatartása kívánnivalót hagy maga után", szó szerint azt jelenti, hogy a Kacsirek mindig megkívánja, amit meghagytam az uzsonnámból. A "tornából felzárkóztatásra szorul" bejegyzést pedig úgy tessék érteni, hogy mivel utolsó vagyok a tornasorban, mindig nekem kell felzárkóznom a többiekhez. Minek ebből ekkora cirkuszt csinálni?!

Tavasszal támad a tetű a tanteremben. Mindig is így volt. Énekórán énekeltünk, amikor leintett bennünket a tanárnő, és csak annyit mondott: Tetű van az osztályban! Merthogy majdnem mindenki vakarózott. Azt egyszer tudományosan meg kellene vizsgálni, hogy miért mindig énekórán viszket a legjobban a fejbőr. Nincsenek véletlenek!

Kihívták gyorsan a védőnőt, aki nem egy kapus. Megállapította, hogy tényleg tetves a fél osztály. Ezután azt a dalt énekeltük, hogy Serke fel, kegyes nép!

A tetű egy élősködő, ezért nehezen döglik meg. Pedig irtóra irtják. Hivatalból. Az ÁNTSZ (Állati Nagy Tetű Szervezet) nem is engedi iskolába járni a tetveseket. Az igazgató kiszögezett a falra egy felhívást. ami így kezdődött: Kedves Szülők, Tetves Gyerekek!

Az apukám emlékezett rá, hogy az ő iskoláskorában még egy forintért lehetett tetvet venni annak, aki nem akart iskolába menni. (Ő több mint húsz évvel ezelőtt tanulta a tetűvetést.) De a megszorítások a tetveket is utolérték. Jó, ha száz forintért lehet manapság egy ványadt serkét szerezni, amit aztán nevelgethet az ember. Ráadásul tavaly még jól be is csaptak. Kiderült a serkémről, hogy lapostetű. Ezzel viszont csak a felnőttek tudnak mit kezdeni, mert a fejen hajba nem megy, legfeljebb bajuszba. De abba is csak nagyon indokolt esetben. Ezzel még lehetne viccelődni, de nem szeretem a lapos poénokat.

A nagypapi idejében még petróleummal kellett bedörzsölni a tetves fejet. De ez sokszor gyulladást okozott a fejbőrön. Főleg akkor, ha az ember túl közel hajolt egy égő gyufához. Ma már nagyon korszerű szereket lehet kapni a patikákban. De a tetvek is korszerűbbek lettek időközben. Ezért nem döglenek meg holmi tetűirtótól. Viszont állati büdös lesz tőle az ember feje. Ez a tetveket nem nagyon zavarja, de a védőnők messze elkerülik. Ezért hasznos.

Anyukám szerint a tetűtől úgy lehet csak megszabadulni, ha egyenként kiszedik a serkéket az ember hajából. Ezért aztán egyfolytában a fejemet bogarássza, mint a majomanyukák a kölykeikét az állatkertben. Ebből is látszik, hogy az ember a majomból fejlődött ki, és jött vele a tetű is. A különbség annyi, hogy mi már nem esszük meg a tetveket. (A serkéspörköltet ugyanis disznóból nyerik ki.)