A Leuven Katolikus Egyetem kutatói Harco Willems vezetésével véletlenül bukkantak a rendkívül jó állapotban megmaradt nyughelyre a Kairótól délre fekvő Minya város közelében, a Deir al-Barsha-i nekropoliszban. Valójában egy másik sírt, Uky nyughelyét tártak fel, amikor a sziklafalba vágott apró ajtóra lettek figyelmesek. Miután a törmeléktől megtisztították a környéket, és sikerült az ajtót kinyitniuk, egy szarkofágot és apró szobrocskákat pillantottak meg. Noha négyezer év telt el azóta, hogy a sírt lezárták, a festett feliratok és a szobrok színei még mindig élénk fényükben ragyogtak.

A pici, ám sírmelléklettel viszonylag gazdagon ellátott halotti kamrát szinte teljes egészében betöltötte a szarkofág, amelynek az oldalaira és a fedelére Anubis és Ozirisz isteneknek szóló hieroglif szöveget festettek. Itt találták meg a halott nevét is: Henu.

A szarkofág tetejére fasarut helyeztek, hogy a halottnak ne kelljen mezítláb járkálnia túlvilági életében. A cipők mellett szolgaszobrocskák álltak, a figurák a mindennapi élet főbb munkáit végzik. Az egyik szoborcsoport gabonát őrlő asszonyokat ábrázol, a másik viszonylag ritka jelenetet örökít meg: a vályogtéglavetés egyes folyamatait végzi négy férfi. Henu a túlvilági életében is jól megépített házban kívánt élni.

A szarkofág mellett egy nagyobb méretű szobor állt, amely nyilvánvalóan magát Henut jeleníti meg. A közelében egy újabb szoborcsoport kenyeret és sört készítő asszonyokat ábrázol. A túlvilági élet legfontosabb kellékeit ők állítják elő, ezért találhatók Henu közvetlen közelében. A főtisztviselő szobra mögött egy evezős hajó áll, az evezősök szorgalmasan emelgetik evezőiket.

Előkerült Henu múmiája is. A tetem egy, a szarkofágba helyezett, nagyméretű fakoporsóban nyugodott. A múmia feje fejtámlán pihent, arra feliratokat festettek, s ezekben megint olvasható Henu neve, sőt megtudhatjuk hivatali beosztását is: tartományigazgató.

Henu főtisztviselő az első átmeneti korban (körülbelül Kr. e. 2181 és Kr. e. 2050 között) szolgálta valamelyik fáraót. Az eddig nem derült ki, hogy pontosan melyiket, s valószínűleg nehéz is lesz megállapítani, mivel meglehetősen kaotikus politikai viszonyok jellemezték azt a kort.

Henu meglehetősen szokatlan helyre temetkezett. Azokat a sírokat ugyanis, amelyekbe Henu nyughelye környékén temetkeztek, az Egyiptomi Óbirodalom vége felé (körülbelül Kr. e. 2350-Kr. e. 2200) építették. Némelyikben a sírfeliratot egy bizonyos Dzsehutinakht vésette a falba, aki azonban az első átmeneti kor vége felé volt tartományi kormányzó, s kortársa Henunak. A szövegből kivehető, hogy az ősök sírja romlásnak indult, de Dzsehutinakht helyreállíttatta azokat. Ám javításnak semmi nyoma, csak a szöveg a falon utal ilyesmire. De mivel Henu sírját egy ilyen óbirodalmi sírban építették meg, elképzelhető, hogy a régi sírokba új aknákat vágtak, és a kései átmeneti kor magas rangú halottai odatemetkeztek. Erre az újrahasználatra utalhatnak a "restaurációs szövegek" - mondta el Willems. Ha a restaurációs szövegeknek valóban ilyen szerepük volt, akkor a többi, a környéken eddig feltárt óbirodalmi sírban is lehetnek késő átmeneti kori, eddig még fel nem fedezett sírok, mivel több óbirodalmi sírban is találtak Dzsehutinakhttól származó restaurációs szöveget.

Az azonban nem valószínű, hogy még egy hasonlóan jó állapotban lévő sírt találjanak. Egészen rendkívüli dolog, hogy az egyébként igen romlékony faanyag a rá festett színekkel együtt ilyen jó állapotban maradhatott meg évezredeken át. "A korabeli mindennapi viseletbe öltöztetett szobrocskák igen realisztikus kidolgozásúak, még olyan szokatlan részletet is megörökítettek rajtuk, mint azt, hogy a téglakészítők keze és lába piszkos" - nyilatkozta Harco Willems.

A szarkofág tetejére fasarut helyeztek, hogy a halottnak ne kelljen mezítláb járkálnia túlvilági életében