A szocializmus pazarló volt, a kapitalizmus fösvény. Legfontosabb célja, hogy megspórolja az emberek foglalkoztatását.

Kevesebb legyen a pénztáros, és ne legyen eladó az áruházakban. Ne legyen telefonos-kisasszony, mert az élő ember drága és fölösleges.

Nem baj, ha nem olyan jó, csak sok legyen - mondta az egyik. Nem baj, ha embertelen, csak ne kerüljön sokba - mondja a másik.

A lakosság pedig "költségérzékeny", csak az olcsóra hajt - és nem csak a szegény. Van ugyan egy szűk réteg, amelyik inkább elfogadja, vagy netán keresi a drágát, de azzal külön megfizettetik azt, hogy szóba állnak vele, hogy az áruházban nem kell szagolnia a sorban előtte állót, és hogy nem lesz egész nap rosszkedvű a szerencsétlen, hullafáradt pénztárosnő látványától.

Pénzbe kerül az is, ha azt akarja, hogy normális tempóban beszéljenek vele, hogy ne hadarják az információkat - mert ugyebár, az idő pénz.

A "költségérzékeny" lakosság pedig hagyja magát megalázni, csak minél kevesebbe kerüljön.

És aki minőséget akar? Az fizesse meg. Méghozzá messze értékén felül. Ez a büntetése, amiért nem McDonald's-ból van a lelke.

Áll egy Concorde a párizsi repülőtéren. Már csak kiállítási darab. Muzeális tárgy, pedig többet tud, mint a működő repülők.

Szuperszonikus! Négy óra alatt juthat el Párizsból New Yorkba. Pontosabban csak jutna - mert kivonták a forgalomból. Nem kifizetődő - nem kiadós, mint a főzelék, ha nincs benne sok rántás.

És hiába jobb és egészségesebb a főzelék a sok rántás nélkül, és a Concorde is hiába gyorsabb, mint a társai - ez nem érdekes, mert csak az a fontos, hogy semmi sem lehet ráfizetéses, akármilyen jó is.

Lehet, hogy ez lesz a sorsa az operáknak, a múzeumoknak is? Csak az a fontos, hogy egyre kevesebbe kerüljenek? Mert a "köz" bizony egyre kevesebbet finanszíroz.

Hát igen, manapság semmi sem érték, csak ami rentábilis.

A ló másik oldalán, a szocializmusban fillérekbe került a repülőjegy, a metró, a színház, ezzel pedig együtt járt a hiány, a tumultus, a sorban állás.

Minálunk pedig divatos a szocializmus és a kapitalizmus bizarr keveréke.

Az olyan szolgáltatás, amely még elég olcsó ahhoz, hogy zsúfolt legyen, de már elég drága ahhoz, hogy a szegény ember nehezen vagy egyáltalán ne tudja megfizetni.

P. S.

Mivel az élő munkaerő drága, ezért a telefonos szolgálatot már mindenütt gép látja el.

Maholnap, ha az ember rosszul lesz és felhívja telefonon az akkorra már bő választékból valamelyik mentőt, akkor vélhetően a következő választ fogja kapni:

"Itt a Katasztrófa Mentőszolgálat. Köszönjük, hogy minket választott. Felhívjuk figyelmét legújabb akcióinkra és extra szolgáltatásainkra. Ha ön fájdalmában nem hallat jajkiáltást, nem riasztja rajtunk kívül a családját vagy a szomszédokat, és írásban vállalja, hogy ezt legalább öt alkalommal nem teszi, úgy részt vesz a jövő havi jutalomsorsoláson, melyen kisorsolunk egy kedvezményes eutanáziacsomagot a hozzá járó jogi tanácsadóval.

Kérjük jelentkezését az alábbiak szerint: Ha panasza nyaktól felfelé van: 1-es gomb. Nyak és ágyék között: 2-es gomb. Ez alatt a 3-as gomb."

Nyomom a 2-est. - "Köszönjük! Ha a jobb oldalán van a panasz, 1-es, ha a bal oldalán, 2-es."

Nyomom a 2-est. - "Köszönjük! Ha tompa nyomást érez, 1-est, ha szúrást, 2-est, ha levegővételre, 3-ast, ha kisugárzik a karjába, 4-est."

Nyomom a 4-est. - "Önnek infarktusa van. Gratulálunk! Rekordidő alatt végezte el öndiagnózisát!

Jutalmát - egy harmadosztályú temetésre szóló utalványt - családja átveheti a központunkban, ha telefonszámlával igazolni tudják, hogy hozzátartozói legalább három alkalommal szolgálatunkat vették igénybe."